Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KRIZMA

 img_4080.jpg

KRIZMA

 

A halsütő kocsmáros volt.

Bódéja kopott Közérttel szemben.

Árult márkást, s félig sem azt,

jó-rossz időkben, változó kedvvel.

nép vitte áruját.

 

Megvolt csillagos időkben,

s hogy jött a pénz, bódé ma más.

Megszokás lett a téli nyitva tartás,

tiszta asztaloknál sakkozott,

politizált, ivott a kocsma krémje,

vegyes.

 

Italt kapott hitelbe részeges,

de pénztárcát felejtő gazdag is.

A kocsmáros? Néha kártyázott,

vendéget nem lehúzva, de

éterekből a földre parancsolón bemondva

betliket.

 

Látta párjaim, s utánuk jövő hallgatásom.

Mennybemenetelem és bukásom

mind titka volt, nyitott.

Portája előtt nyári hajnalban

adós, barát, vagy könyörből-alkalmazott söpört

tegnap esti port.

 

Világ megváltozott.

Mindegy, jóra? Rosszra?

Azt hajnalban, felest kiosztó

embert gyászolja nagyváros, fél falu.

A lángosra betérő,

a sült kolbászt áhító,

a kiszáradt torkú törzs,

meg a szakszervezetes,

a korifeus és a névtelen.

A gyerekből felnőtté szeme előtt vált,

a kivándorlásra képtelen.

Utált konkurencia, s

a Bécs felé, szárnyas menetben,

vagy Belgrádig lassan lecsorgó

hajók.

 

A kocsmáros elment.

Dolga lesz, hiszem, odafönn.

Hisz sok szárnyas angyaloknak is

kell majd derűje-nedűje,

valami lázadó öröm!

 

Fejfának, elmúlás összes szabálya közt,

marad a bódé. (Ma már fél-csicsás.)

Sréhen a partra néző, szenvedő corpus-christi,

tátongó piactér, az új gazdabolt,

no meg a schölleráj mögött.

R.I.P.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o16.12.13.

 

 

 

,