Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KÖZMUNKÁS

10501840_10203572271685844_8376538382271452929_n.jpg

 

KÖZMUNKÁS

 

A hold udvarában, mond, ki söpröget?

Ki lapátol havat, hord jégre jeget,

és mond,

akad- e ott szántóvető,

lélek, felhőket terelgető,

vagy minden csak úgy van, ahogy megtanultad,

leckefüzetben, pár görbe jegyben vigyorog sárgán

minden múltad,

és ott fenn, a sajton, nem zavar vizet

semmi csónakos?

 

Mondd, Te elhiszed, hogy a mesék csak mesék?

Álmok felhangos slusszpoénnal?

Tervezett, terjesztett igék, hogy lajtorját készíts magadnak

fentről idele, leszállni,

krisnás, bágyadt löttylevesért sorban állni

és gőggel biccenteni minden jóllakottnak,

nyomorod fényképező hatalomnak, ha rád nem is köszön ?

 

Mondd, Te hogy gondolod?

Szabadon éltél ezeddig, vagy volt viselt, cipelt igád?

S ha volt milyen volt?

Idézte holt tenger misztikáját?

Bevállalt vagy szimplán tűrt, nyakbatett?

Meddig kereszt nyakadban a jelkép, s mettől lesz Dávid csillaga?

Holdbéli, képzelt söprögetődnek van-e hónaljszaga?

Vagy dezodorál, mint a rosseb?

 

Mondd, milyen érzés, hogy teszünk a vérvonalra?

Hogy nekünk fontos az,

ki,

mikor,

milyen szándékkal mondja

jobb Piacsekkel együtt borozni,

mint letáborozni álom és jövőtlen világban,

törpe tolvajok lopott glóriában járt tánckarába,

rongyosom?

 

Csendes termőföldeken a jó hír oson, félve, ijedten, cél felé.

Tegnap magot vetett,

sarjat ültetett

egy magvető.

Dolga semmi,

csak a jövő jó földbe ültetése,

itt, a Földön. Hold túlsó oldalán.

Dolga végzetten, most pihen.

Álmodik. Tudja, minden gödörből van kiút.

Mutatja képes arcát is nekünk Társutas,

ha együtt akarjuk,

tudjuk és tesszük is, amit kell.

 

Talán.....

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o1.o1.