Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KÖZEL AZ ÉJFÉL

1.jpg

KÖZEL AZ ÉJFÉL

 

Már menekülnék.

A hegyek rónába nyújtott lábai között megbúvó zsákfalvak

már nem az én népemnek adnak otthont.

Mind kitelepültek a megértők, az ártás szándékát nem ismerők,

istenhívők és az istentagadók is,

csak a kocsmaajtó huzatja emlékeztet egykori beszélgetésekre,

pedig a kocsmáros és a kocsmárosné is rég halott,

kivándorolt,

és Guinness sört csapol egy kevésbé hazug világban

a Hold másik oldalán, s ott adót is fizet.

A földbe, mint ruhába bojtorján, még kapaszkodik pár megrögzött álmodozó,

de aszott ölekben gyermek már nem fogan,

messzi játszóterekre költözött a nevetés is.

Darutollas csákóban vezényelne ünnepet a megmaradtak polgári pásztora,

a hatalom minden jelvényeivel kezében, de csak hatan jöttek el,

nincs ki a tíz sem, hogy imát mondhassanak.

Mindegy ez is, mert fél fohászra sem jutna ész és áhítat közösen.

Szegénységbe, kiábrándultságba öltözködik az ünnepváró,

tapsot zsebel a demagóg és a tolvaj.

A legszegényebb hangosan ágál a nincstelen ellen és

koldust tilt templom elől a pap.

Oltár előtt magasra emelik az Urat,

kis kenyér, ostyadarab, amiből távoli menekült nem kap,

neki csak rúgást tartogatnak, netán komondort.

Már menekülnék.

Ugyan hová?

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o6.3o.