Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KORBAZÁRTAN

001--7-.jpg

 

KORBAZÁRTAN

 

Ki tudnál nyitni Pandóra szelencét,

ha rácsodálkoznának belőle

botlásaid, tévedéseid?

Ki tudnád nyitni, ha csak

múltidők kapnának szárnyra,

és körberepkednék sarló-kalapácsosan

az eltékozoltat,

kárognának elvetélt ötleteiden,

vagy épp

halfarkú pacsirtahangon

áténekelnék az éjszakát,

hogy ez, ez itt egy jobb,

egy sokat szenvedettek által megálmodott világ,

hol értékén könnyebb az egy kiló egy kilónál,

és semmi súly,

csak a párizsit adják

kisebb csomagban ugyanannyiért?

 

Fel  tudnád tölteni az álmok kútját,

még most is az álmaiddal?

Mit hordanál bele?

A legyőzöttnek nincs semmije.

Fegyvere, hite, élete füst.

Békében beszerzett háborús veszteség,

hátadra szögelt kártérítés,

fizetve nyakadba választott hatalomnak.

 

Adjak Pandóra-szelencét, Kedvesem?

az álmokat kieresszem?

Tegyek bele tubákot, mákot,

kísértselek meg száz alakban?

Katonazubbonyban virítsak, vagy mágnás legyek?

Melyik, boldogulásod ösvényét elzáró hegyet

ígérjem elhordani?

 

Fogyó napjaimból teszek félre neked

nagy, belémszorult

bölcsességeket.

Nem jók semmire.

A holnap szelencelakói.

Mind – tied!

 

Jó volna úszni egyet veled a nyáron

a Dunában.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.05.11.