Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KÖNYVNAP

 

 

 

2012.04.09.-089.jpg

 

KÖNYVNAP

 

 

Hajnaltájt,

fél három felé,

ágyamra leült az  Isten kedvenc fia.

Én szenderegtem, félig éberen,

mondom, szervusz, Jehuda,

látom, megviselt idén is a Húsvét.

Na ja, mondta,

ezek évente megfeszítenek,

amúgy remek állás, pozíció lenne

az istenfi szerep, de így

csak háromszázhatvannégy nap hiú remény,

hogy teremtmény agya

megért valami régi keservet,

tavasszal fát, vagy virágot ültet

s nem engem feszít meg

monotóniában.

 

De hagyjuk, legyintett,

más miatt jöttem!

Tudod, Atyám, a mennyekben, s földön Isten,

rád felfigyelt,

szólt, beszélgessek veled!

Ismeri sok versedet és kiadni tervezi fenn,

dalos hadaknak,

Petcshauer Arankával és Rézi Fánival egy kötetben.

 

Rendben, mondtam megilletődötten,

Aranka nagy név,

mellette dísz a hely,

és értéket növel, hogy beindul fenn a nyomda,

fehér felhőlapokra nyomják

rímeim,

anyagba gyúrt nagylelkem,

tévelygéseim,

szerelmeim,

déli, meg keleti szelek

hordanak menetrend szerint majd erre-arra,

és minden istenáldotta napra

jut belőlem egy szakasz,

hol lángbetűs, hol bemázolt, graffitis falakra,

meg mementó leszek, még nem mori.

 

Azt mondta, könyvnapra

zajos sátrakban megjelentet,

és népes seregletet szervez bemutatóra.

Ott lesz a Tóra összes írója,

garantál vagy négy evangelistát,

verscímből rak ki zsengezöld fűbe

javallott sikerlistát,

és meghívott zajos seregbe mindet, ki számít,

apokrif Petrit, búgó Janákyt,

jelen lesz Balassról Bálint,

József, kopottkabátos,

Pataki-Hajdú kék zakóban,

és rögtönzött felolvasóban

Pető és fia, az öreg Jékely,

Pilincka Péter, Baranyi, Nagy Lajos,

Somlyó, sőt Rimbaud, Apollinaire

esethez ildomos viseletben,

de eljön Jónás is,

meg a bálna.

Ha akad, ki utálna, az nagy pofont kap,

mondta,

mehet utána panaszra, pokolra.

 

Nagy, durr lesz, mesélt,

szép szóval nyugtatott.

Jutalmul, hogy eddig írtál,

tőlem majd megkapod töviskoronámat,

s díszfotónak készítünk rólad is

emlékbe a kritikának

egy turini fátylat.

 

Köszönöm, szóltam megilletődötten.

A hajnal épp forgolódott.

Ágyából kivetetten

elindult kakast keresni,

kurjantsa már, hogy itt a reggel,

s Jehuda, ágyam széliről helyére,

szívembe költözhessen új nap is,

pihenni,

holnap éjjelig.

 

Én? Fejem fordítva balra,

néztem Líviámat.

Aludt a kedves.

Bájos arca körött

angyalsereglet ült vigyázón.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.04.12.