Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KONYHÁBAN, LÍVIÁVAL

 

oraallas-2011.08.01.-081.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KONYHÁBAN

 

 

Falára nőtt a fémedénynek

a víz íze kalciumban.

A falban illatok lapultak,

emlékek, háziasszony-csírák

hogyan tanultak sütni-főzni,

tanácstalanságot legyőzni,

mibe, mikor és

mennyi só lesz,

aranyló húslevesből

vesz-e majd két merőkanállal

duplán is, akit szeretnek,

része életükek.

 

A fémedény a tüzet szerette.

A gáz kék lánggal égett.

Körötte sárga aurája

a fénynek,

mint egy ígéret

összetartozásról, sziszegett

fél-igazságokat,

fogyasztott kalóriát,

harmóniáról papolt

hosszú, meghallhatatlan mondatokban.

Titokban, tudtán, hogy élte véges,

csalt is kicsit.

 

A fémedény kiszolgált,

tisztes úr. Fején kalapja.

Zenével járta táncát,

dallammal csengetett.

Kicsilány, a gázt vedd csendesebbre!

Kifőzöd belőlem az életet!

A háziasszony dolog közt

elmerengett.

Párákban látott jövőt.

Munkát, gyermeket,

beígért mirtuszágat.

Nem tudta álma illatokra ült,

és elrepült, mint a gőz.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.23.