Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KOLDUS

2012.06.09.-005.jpg

A KOLDUS

 

 

Már nem számít,

hogy a templom előtti porban,

nem is a lépcsősoron

izzad a fényben a kalapom.

Nem számít.

 

Fordított világ,

s a bokréta a kalpagon

csak szárított legény-  vagy szellőrózsa,

nem is tudom, mióta szárad.

Tény, hogy vér szerinti,

s jó pár fogadott anyámat már nagy régen eltemettem.

A sipka maradt meg előttem, meg a Templom.

Benn erősek dicsérik Ábrahám Istenét.

Itt kinn,

áldva a nap hevét,

ha gutákat oszt, akkor is,

Ézsau leszármazottjaként

döngicsélem fényben a Psalmus Hungaricust,

és nem felejtem, hogy Jákobbal közös volt apánk.

 

A szertartásnak, odabenn nemsoká vége.

Piros-fehérbe, zöldbe

öltözött nagyok jönnek majd onnan

sereggel.

Fejfedőm mélyén a pénzt kutatják,

alamizsnára kell, mondják,

mutatják, mennyi az éhező, nézz körül!

 

Semmit nem kérek.

Halhatatlannak mondott

lelkem is örül, ha újra,

s újfent kifosztanak.

Mellettem fehér lepelben,

valami furcsa alak,

Krisztusnak hívatja magát.

Csodálkozik, ahogy a dogmagyártókat várjuk.

Beszélgetünk.

 

Ilyen a világ?

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.07.21.