Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KISPAD FERENC

2012.05.20.-003.jpg

KISPAD FERENC

 

Nem vagyok politológus és a bukáselemzéseket sem kedvelem.

Vagyok az, aki felett eljárt az idő, de nem haszontalanul. Megtanultam látni és kicsit láttatni is. Arról meg nem tehetek, hogy a hangom kevés, elvitte ital, mezítlábas Terv, meg Symphonia és hatvanöt év.

Huszonöt éve sulykolták elemzők, hogy az időközi választásnak nagy jelentősége nincs. Más az országos, az időközire nem megy el a nép. Részigazság és tudatos hazugság, fejek homokba dugása, struccpolitika!

Már az 198o-ban születettek sem emlékezhetnek arra, milyen volt az időközi választás a Kádár rendszer utolsó éveiben, amikor még vissza is lehetett hívni „kommenista” törvények szerint posztjából országos képviselőt! Tetszenek emlékezni Roszik Gáborra, Debreczeni Józsefre, Tamás Gazsira?  Esetleg Király Béla, beugrik? Változtatott a Parlamentbe beválasztott három ember a többségi létszám erején számszakilag? Dehogy!

És változtathatott ugyanaz a három-négy ember jelenléte az országos képen! Igen! Meghatározója, melegágya lett a rendszerváltás előtti hangulatnak, reményt, hitet és bátorságot adott a bátortalanoknak, pedig bekerülésükért nem az ország, hanem csak szűk körzetük szavazói vitték vásárra a bőrük.

Változtatott-e a közhangulaton, amikor a három-négyszer is sikertelen kisbéri körzeti választáson egy később a hadügyminiszteri posztot is elérő szocialista politikus végre lemosta az utált antalli retrót? Pedig az a választás is csak szűk kör választása volt.

Tegnap áttört, kitört a fidess álca-karanténjából a jobbik. Tette ezt, mert Magyarországon már múlt század harmincas éveiben is 17-18 százaléknyi volt az ultra-jobb, a későbbi nyilas, és ez a szám napjainkra sem változott. Történelmi tény, hogy 46-ban Rákosi is kb. ennyi ultrabalos követőt talált, gründolt magának.

A tegnapi, időközi választáson ugyanaz a tízből négy ember ment választani, mint az utolsó országos választásokon. Hat otthon maradt, a négyből meg három egymással csatázott. A második helyet elvitték a bigottak, a tolvajokban bízó istentelenek, a hazugok szekértolói, az első meg szinte simán lett a szirénhangú horror. A jövőtök, ha nem figyeltek, de nagyon!

 

Engem a harmadik hely izgat.

A jelölés diktátuma, ami egy eladósodott, vezetőit vesztett, megújulásra képtelen, ma megélhetési párt kockázatos húzása volt. Épeszű ember a Kádár rendszerben is tudta, milyen kamu a szakszervezet. Hogy ma sem más, nézd meg kétforintos Gaskót! Ha kételkedsz, keress utána, hogyan lett sztrájkszervezésre hajlamos vasutas szakszervezeti vezetőből államtitkár, és most, sok év eltelte után melyik szemétdombon kiskakas jó pénzért!

Szakszervezetist nem! Öregembert sem!

Láttad kispadot a tévében? De szépen mosolygott, ember! Láttad a tüntetésen, egy nappal a választás előtt? Elhitted, hogy dühös, mikor azt makogta, dühös? A vesztés félelme volt ráncos arcán ott, ahol a bányász, a juhász, a semmiből jött kisember hetven, vagy épp négy mondattal mozgósított!

Láttad ez egységet a jelölt mögött? A zsaroló jelölésre volt aki beadta derekát és volt, aki kiszállt. A zöld manó mekegett különutasként, pedig őt is, sőt talán elsőként őt gázolja le majd az új fasizmus. Liberális színekben sem lengettek zászlót, csak heten.

 

Nyert a sávos, a szívek tetovált doktora, és ez, neked, baloldal, karodba szúrt méreginfúzió!

Elemzel és mellébeszélsz még most is legjobb koponyáiddal, pedig se kéz lekötve, se gondolat! Nincs túlélésösztönöd talán? Lufi botkák, meg tóbiások versenyezek lufi szürkevarjakkal, ágikákkal! Lufi karácsonyt ígér Zugló, lufit csinál Juhászpetiből a főügyész ki- és megtervezetten.

Ne elemezz, Ildikó, és ne sopánkodj pénzért mindent, Kálmánolga! Ne a levitézlettek, a súlytalanok között keressétek a megoldást!

Nem szólt időben Budapest, hogy kell a Moma, a Bokros? Nem szólt időben a kisember, hogy összefogást akar? Eljutott már a tudatotokig Veszprém? Rájöttetek, hogy a gyöngyöspatai cigány már múltkor is a jobbikra szavazott?

Mikor jöttök rá, hogy programalkotás is lehet ma másodlagos, elodázható, ha mindössze két pontban összefoglalható programmal is lehet megváltani azokat, akiket elhagytatok?

Melyik az a két pont?

Nesztek, ingyért!

  1. Orbán takarodj! (Ha tetszik, „börtönbe”!)

  2. Vona, takarodj! ( Nem kell a fasizmus!)

Minden vita, nézetkülönbség elrendezhető gyorsan, hatékonyan egy győztes választás utáni éves-féléves átmenetben! De ahhoz hajlítani kell a gerincet ott és ahol maradt. Becsülni kell az összetartást, hihető erőt kell mutatni, és beállni a falanxba!

Onnan – se fidess, se sávos stukák – NO PASARAN!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o4.13.

 

P.S. Három évetek van. A sikert én meg már nem élem. De hiszem, hazataláltok a forrásokhoz, a tiszta vízhez!