Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KI VAGY?

24113.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KI VAGY?

 

 

Rosszkedvű tél füstjét

mosom ki függönyökből,

Rózsi-mosónőm csörömpöl,

partvissal pormacskát kergetek,

s etetek kutyát, testet építek,

öntözöm földbe visszaültetett,

megmaradt-kikelt citrommagjaim.

Rendezgetem a kérdéseim,

a széllel egyezkedem,

vigye, hagyja itt?

Számolgatom,

mi van, mit feladtam,

befejezetlenül hagytam,

ha szólítanak.

 

Ki voltál?

 

A nap. Tegnap, holnap, minden nap,

felkelő Nap,

felhő mögött a nap,

eső utáni nap, a szobámban a nap

napra-nap.

Nagy ércharang és kisharang,

csengő csengettyű

cinkehang,

rigófütty és május éjjelén pacsirta,

kári-kotty nagy-néha,

és pityergő gyerekhang,

torkodban gurgulák,

szálló, boldog nevetések

aranyba érett kalászok fölött.

A lelkiismeret.

Méricskélt világ és képzelet,

hogy lenne jobb, mi változtatható,

hogyan jut több kenyér,

s abból kinek, mi adható,

újságok, hírek,

együtt bosszankodás,

tiltás, kitiltás, letiltás,

összeolvadás bajokban is.

Az ágy. A szépen megvetett,

a szétrúgott ágynemű,

az ölelkezésben széppé varázsolt semmiségek,

jókedv, derű,

elérhető és el nem ért remények tárháza,

beteljesülések hosszú lánca,

ölelő kéz, szerelem, hegyek,

csúcsok megannyi kaptatóval,

s ott fenn,

visszhangja arcodon végigsimító kezemnek.

 

Ki vagy?

 

Ki lennél?

Mindaz, mit eddig leírtam,

s ami még bennem marad, hangtalan.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.25.