Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KEREKERDŐ, ÓÉV BÚCSÚZTATÓ

 

 

kilencvenkilenc.jpg

 

KEREKERDŐ, ÓÉV BÚCSÚZTATÓ

 

A Kisfejű-Nagyfejű valami könyv-félét lapozgatott. Végefelé járt az év, a Kerekerdő sarkai sem voltak olyan megszokottan négyszögletesek, lakói pedig együtt mentek el szerteszét, minden hajlatba és szegletbe mulatozni, vigadozni, óévet búcsúztatni.

Ló Szerafin adóhatóság háta mögött erjesztett-főzött Ez-az-Azab whiskey kotyvalékkal kísértette pár felmenője hitét, s Istenét, Nagy Zoárd apró kék bogyókat kölcsönzött a borókafenyőtől, szintén szeszfőzési ihletéssel. Vacskamati a talpát nyalogatta és már kissé illumináltan észt osztott mindenkinek aki vevőnek mutatkozott az észre. Szokott rendben, nem volt tolongás, hallgatóság előtte. Dömdödöm mézes pálgyinka mámorában mézes pálgyinkáról álmodott, kétlábon, alvajárva. Tervezgette, mi lenne a második kimondott szó, amit kimond.

Maminti, az általános nagy óévbúcsúztató felindulásban hölgyhöz nem illően fetrengett sárga festékben, hátha kék lesz, de rosszul tudta a színkeverések technikáját. A kéktündér álom helyett terepszínű lett, mint tábornokok feje fölött a bunker-takarás.

A Fájós Fogú Oroszlán bömbölt hatalmas hangján, hogy vegye már észre mindenki, hogy Szilveszter van, afféle újév-váró, óév búcsúztató, s ilyenkor nem illik felhánytorgatni az elmúlt év összes mocskát!

Vacskamati, aki épp egy fosztott halgerinccel cicázott, kikérte volna magának a „mocskát”, hogy tessék többesszámba tenni, úgy igazabb és nem is félreérthető, de aztán arra gondolt, hogy imádja a halat, a halászatot, s ezen tulajdonság alapján akár az Erdő elnöke is lehet ha kellőképp bölcs, vagy hülye, s inkább hallgatott.

Az Erdőben, a zajos társaságban a most az egyszer nem későn érkező igazságtevő, Mikkamakka volt az egyetlen, aki sírt. Csöndben, félrehúzódva egy bokor kopasz, semmit sem takaró rejtekében szipogott. Mondott olyant, hogy anyám én nem ilyen lovat akartam, mondott olyant, hogy ezt aztán nagyon el békeharcoltuk, meg tőle szokatlanul, sok egyéb badarságot.  Túl kemények voltunk, túl lágyak voltunk, nő nem maradt fakanálnál, cipész kaptafánál, gyöngék a gátak, cölöpverés,  satöbbi. Amolyan Mikkamakkára semmiben nem hasonlító Mikkamakkának érezte magát.

Vert, széthúzó csapat múlatta Szilveszter éjjelét.

A minden takarásokban magányos, A Kisfejű-Nagyfejű, a ki tudja hol talált könyvben lapozgatott. Hallotta jól az Erdő zsivaját, tudta, torzonborzan nehezen illene bele. A fékezhetetlen agyvelejű Nyúlra, Aromóra gondolt, meg arra, hogy szép a Nyúl, jó a Nyúl, miért nyúl a Nyúl, már nyúlnak a völgyben a kerti virágok...kisibolyák, gyöngyvirágok .

Éppen akkor, mikor a fékezhetetlen agyvelejű egy tavaszváró, téllel is dacoló százszorszépet talált a fűben, letépte és valami kerge, de mégis elegáns és büszke leánytáncba kezdett. Énekelt. Amolyan örömóda-féle nemtudommit, csak azt, hogy szépet.

Kisfejű-Nagyfejű becsukta, eldobta a papír alapú könyvfélét. Igazított egyet, majd még egyet zordonbordonán, aztán messzire kinyújtott jobbkézzel, mint iránytűvel előre, elindult a hangzavar forrása társaság felé.

A bokrok alján a Könyv kinyílt. A betűk kopottan hirdettek valamit. Egy régen halott Író-Prédikátor hirdetett bölcsességét már semmi hallgatóságnak a Négyszögletes Kerek Erdő bokra alatt, s minden lapja mosolygott.

Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 3.7
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 3.8
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.”

(Prédikátor Könyve)

 

Boldog Újévet mindenkinek, Erdőlakók!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.12.3o.