Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KENYÉR

2012.05.06.-008.jpg

KENYÉR

A kenyér az élet. Az élet – kenyér.

Halandó őseink, felmenőink nyomán esszük számtalan formában, alakban, öt-hatezer éve.

Éhe a kenyérnek, ahogy a költő mondja, szült háborúkat, forradalmakat. A mindennapi kenyeret kérjük a legszebb, ősi keresztény imában.

Az ember élete rövid.

A porbafingó kis tipegős léttől egy bakarasznyira, még emlékszem a nemesvidi rokon-házban, kemencében sütött, kocsikeréknyi hetes kenyérre. Ízére, állagára, színére, melegére frissen kivetten-megszelten, és mindezekre ugyanúgy, ahogy a kenyérrel együtt fogytak a napok.

Emlékszem a korai Kádár-rendszer egyik újdonságára, a fehér kenyérre. Az árára is, bár az sem itt, sem más megemlékezésekben nem fontos. Lábaimban még a kenyér-hajkura, mikor a soknapos ünnepek előtt – boltok, pékségek bezárva - a város népe szaladt a boltba felvásárolni a felhozatalt, hogy ne maradjanak nélküle az ünnepen.

Ettem én is a rendszerváltás sokakat megkeserítő kenyerét.

Láttam pillanat-pékségek felívelő pályaszakaszait, olvastam a régi szabványok fellazulását, amit „fejlődésnek” aposztrofált a híres, köménymagos kenyeréről ismert, a Kenyérgyár utcából is lassan kikopó szakma.

Tudom, Magyarország jobban teljesít. Ha annyiszor mondják, csak úgy van! Nem-e?

A sarki közértben – nem a multinál, mert ott hirtelen sütött és ehetetlen - megszámoltam: huszonnégy -féle pékárút árulnak. Több, min felét kipróbáltam. Mind ehetetlen. Kívül gumi, belül foszladék, másnapra morzsa.

Mondjátok már meg, ennyire kiveszett a szakma, a hozzáértés, a tisztesség tisztelete a pékekből? Ennyire kemény a megélhetési verseny, hogy dömpingben próbál meg -sikerrel – eladni szart a mindenki?

A kenyér itt népeledel. Hogyan nem bukik bele a kormány, a rendszer abba, hogy moslékbak sem valóval etet milliókat? Azt, hogy milliárdos tolvajlásai napvilágra kerüléseit zsinórban, sokadszor megússzák, azt még megértem. Ahhoz a megúszáshoz szükséges törvényalkotás és kellő elkötelezettségű ügyészi apparátus kell mindössze.

De mégis! Magyarázzátok meg, mitől Jézus teste az ehetetlen, csak bosszúságot okozó utánzat?

Hogy maradhat keresztény, akár óvódás kortól hittan-oktatással a balga magyar, ha a Jézus testével azonosított valami egy rakás szar?

Hallom, készül a Nemzeti Pékség, vagy mifene. Nemzeti Kenyérgyár, Nemzeti Ízlés Ízlelőbimbókkal, meg egyebek. Smafu, ahogy az lenni szokott. Lesz, oszt' páran megtollasodnak rajta kisebb-nagyobb visszajuttatásért, vélt versenyelőnyért.

Van egy kenyér, amit ma is szeretek.

Falumba hozzák naponta, szombat-vasárnap kivételével, Solymárról.

A míves munkáról, a szakma szeretetéről szól, meg arról is, hogy akik süt ik, az embert szeretik. Sváb kenyérnek hívják. Csöppet sem furcsállom, hogy nem magyar.

 

Idáig jutottam.... Szégyelljem magam?

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o16.o8.31.