Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

KÉK KŐDARAB

 

Kék kő, azúrkék,

úgy kétkörömnyi,

alakra meg nem határozható,

Víz nem oldja,

próbáltam,

színét tűzben sem

változtatgató.

Egy reggel pottyant kezembe

fentről. 

Varázskő, fényt,

álmokat magában rejtő,

ékkő, égi kő,

felhőmentes ég darabja,

mesekő, szerencsekő,

minden volt történetem

magába gyűjtő,

szilánknyi összetört jövő,

markomban védelmet kérő,

menekülő,

s, míg szorítom:

a magamban léleknek hitt

meghatározatlant ölelő

nagy távoli kékség.

 

Bizsu!

 

BGJ.2008.01.28.