Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KAYA IBRAHIMHOZ

001--12-.jpg

KAYA IBRAHIMHOZ

 

 

Gyere, zabaidő van!

Kajáljunk, Ibrahim!

Ez itt egy ország,

Te asztalhoz ülsz, én felzabálom,

na jó,

később, zsebedbe visszajuttatottan

megosztom hasznát az étkezésnek.

 

Tömjük meg magunk Ibrahim!

Én, a loboncos, leszek az alfahím,

te meg mehetsz,

büntetlenül,

mert miért ne lehetnél hülye?

Előfordulhat,

rákérdez valamire

jog, etika.

Nem leszel elérhető!

Engem? Ne féltsen senki!

A mellébeszélés,

orátor-szerep, demagógia

mind véremmé vált valóság,

nincs hozzám mérhető

káder, Kádár,

KISZ-titkár, egyéb tehetség,

választott nagyság,

ki férhet zászlós, lyuggatott glóriámhoz.

 

Enyém az ország.

Kétharmados.

Babos kendőben nekem zenél

minden pilincka-edda,

nekem termel a bánya,

a tőke szőlőt értem terem,

s a kutyák, nézd Ibrahim,

a kutyák szűkölnek. A Holdat ugatják.

 

Jó vitézeim, meglásd, Ibrahim,

idővel neved foglalják imába!

Jó, magyar,

rovásírásos, retro-fohászba,

s terjesztik fennen, mert illő az úgy!

Lopj, kicsit, ha kérlek,

s megdicsőült lesz

porszemnyi, valós-valótlan létezésed

történelemben.

 

Várj is, ne légy túl mohó, Ibrahim!

A kormányzóságra,

felkentként létezésre

még várni kell!

Tengernagyunkat helyére teszem,

pár szobor neki, később, jó nagy nekem,

s aztán kérhetsz

abroncsot fejedre aranyból.

Megkapod!

 

Hit, remény, szeretet,

csak polgári mákony,

azt meg, tudod,

utálom legbelül!

Elvégzett piszkos munka után is érvényesül

az igaz!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.11.22.