Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10629640_10203572271405837_6731942575455512075_n.jpg

 

KARÁCSONYI  ÉNEK

 

Mit számít,

hogy majd megfeszítnek?

Kit érdekel, hogy

megosztasz és egységesítesz

majd tán egy fél világot?

És az sem számít,

hogy a kimondhatatlan nevű

fiának mondanak,

hogy oktatsz és kioktatsz,

és szép tanmeséket,

jegyez fel hallomásból

rólad majd sok jótollú firkász!

Lesz könyved, kultuszod,

relikviáid is csupa jótett,

és persze hibád semmi.

Bibliáid, polgárpolcokon,

templom hűvösén,

ha tetszik - garniszállóban is

csak az erény

és tennen, villanásnyi léted

fennsőbbrendűségét hirdetik.

Adsz majd kenyeret-halat

némi éhes tömegnek?

Vagy szavad lesz az élelem?

 

Látod? Ez sem érdekel!

Más a lényeged!

Jászolban fekvő,

tejszagú gyermeket –babát,

kisbabát látok mindössze benned.

Ezernyi józsefekhez,

fáradt, sugárzó máriákhoz 

nyitott, nagy szemekkel,

kérőn kapaszkodót. Kisdedet.

 

Tudod? Nagyon jó

szagod van! Az élet illata.

Friss tej, friss élet.

Felnevellek újra.

A keresztről, a Golgotákról

majd hallgatok.

 

 

- csataloo -

BGJ.2007.12.25.