Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

 

JÓSOL A TŰ

 

Gombostű gombos végivel

hogy át ne bökjem a sárga papírt

sorsomhoz próbáltam

kerülni közel.

A vén bibliát csak felütöttem

és hagytam, hogy kezem

tagadott hit vezesse

válasszon magának szót

szótagot, szóközt, írásjelet

szóval bármit ami,

ha elhiszem, új tudáshoz vezet

valami holnapomról.

 

A véletlen adta szókavalkád

megannyi, bab, borsó, lencseszem

rejtette kiválogatható

bennük és mögöttük rejlő életem

elmúlt napjait, hogy higgyem,

utal a jövőre is.

Régi játék, sokak magányos játéka ez.

Tudtam, nem fenti kéz vezet

de mert az elme bomlik,

ha hagyjuk, a légbe képzeltem

néhány jó szellemet

élők és holtak nálamélt idöi

ittmaradt esszenciáját.

 

Csak böktem és válogattam

és félretettem és összeraktam

kincses mondataim.

Mikor elkészült, elgondolkoztam

magam faragtam

saját arcomat tükrözi:

„A tükör, mi vagyunk

szavak

s ha nem látod arcodat

nem biztos, hogy el is veszett.”

BGJ.2007.03.19.