Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JÖN A MÁJUS

becs--sopron--pozsony-153.jpg

JÖN A MÁJUS!

 

 

Hunniában valami készül.

Vitára semmi ok,

valóban szépül az ország.

A visszatérő,

évente minden szerelmest egyszer elhagyó

május teszi a dolgát,

borítja orgonába rongyosra kopott

valóság tereit, fáit,

a felvonulások útját,

mér hamis sört

hirtelen összetákolt pavilonban

az emlékezés, virslivel.

 

A hajléktalan is leveszi kabátját,

a tél megmaradt mocskát

viszi a víz,

kvízeket fejt halomba beadópult előtt

egzisztencia-féltő nyugtalanság,

két éve vagyont felélt

munkanélküli.

 

Vetésforgókat forgat parasztfejekben

április szele,

tervekkel tele a padlás,

készül beszedni jussát a kényszerpihenőre

késztetett tőke,

ebédre kilakoltat,

árverez, moratóriumoknak vége,

csak a fagyosszent melegszik.

Sorsokból megrakott nagy tüzek

füstje száll.

 

Templomok álmos istene alszik,

tavaszi fáradtság ült angyalhadakra,

bezárt üzemből bottal kivert

munkás vár reggeli villamosra,

felborogatni, kitűzni rá

valami viselhető, látható jelet,

nem szimbólumokban, de utcakőben mérni

rákényszerített nyomorra adható

egyetlen feleletet:

Ideje rendet rakni itt,

Hunniában!

Akad ehhez is még, vagy már akarat!

 

Egy falat

nyóckerben kukázott

zöldpenészes élet

új futballpályák füvének

mozaikdarabja keresi társait,

hogy összerakja

hangos majálison az élhető jövőt.

 

A tisztítótüzek

szikrahordozó nagy parázsban

élnek.

Woodstock, s a Városliget füvének zöldjén

egy ének…

Egy üllő,

egy kalapács…..

 

Látod?

Félnek! Tőled félnek,

munkás népe Hazámnak!

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.04.21.