Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JÓLÉTÜNK SZÖGESDRÓTJAI

001--8-.jpg

JÓLÉTÜNK SZÖGESDRÓTJAI

PÉNZTÁRCA-KÉRDÉS

 

Mondáink, hagyományaink, feltárt történelmünk szerint mai nemzetünk alapja a migráns hét törzs, ami külső nyomásra, fenyegetésre, és legelők elvesztése,kiszáradása miatt útra kerekedett. Hosszú, keserves útjukon befogadóra nem leltek. Új élettereiket mindig valaki rovására szerezték, kitolva, kergetve maguk előtt az egykori terület-birtokost, vagy cseppet sem barátságosan beolvasztva őket a vándorló törzsekbe.

Államiságunkat, mai napon elfoglalt helyünket a térképen nem fehér ló legenda, de a tömeg, a vándorló, migráns tömeg lélekszáma és katonai ereje határozta meg. Kárpát medencei őslakos, Szvatopluk-féle szláv vonalt kivéve kihalt, eltűnt beolvadt, röpke száz-százötven év alatt. Államiságunkat meghatározták majd háromszáz éves migrációs utunk magunkkal hordozott, az új hazába is bevitt görcsei, pontosabban azok kudarca. A Kárpát medencét elfoglaló törzsek, szinte egy időben azzal, hogy csökkent a migrációs kényszer - mert a keleti nyomás keleti birodalmak problémái miatt lazult – változatlan elánnal vették célba a náluk államszervezeti rendben, munkamegosztásban, javak elosztásában progresszívabb nyugati formációkat. Ez az űzettetés nélküli rablóháborúk kora volt. Kellőképp meg is kapták pofon-saller-kokijaikat a megrabolt, megsarcolt, de időben észbekapó és fegyverrel válaszoló nyugattól.

A friss állam válaszútra került, betagozódik, ha kell pápai koronával, betelepítésekkel, vagy eltűnik a népek színpadáról.

 

Egy évezred telt el változó határokkal, népvándorlásokkal.

Megélte expanzióját az iszlám, amit felfújt, majd visszaszorított először a nyugati birodalmak gyöngeséget felváltó korszerűbb stabilitás, majd a dogmatizált keresztény értékrend-alapú, a napi életben bizonyosabb, jövőre, örökösökre nézve stabilabb verziót kínáló nyugat gazdasági, technikai, szellemi védereje.

Bizáncot még az újdonság hatású puskapor vette be, de a pattantyúsok az ágyúk mellett már Velencéből toborzott zsoldosok voltak.

Megélte kényszerű expanzióját a Nyugat. Egy begyöpösödött társadalmi neki rend új földrészeket fedezett fel, s küldte betelepíteni páriáit, otthon életképtelenjeit, elítéltjeit, vagy a despoták által áruba bocsátott millió szegényt, először Amerikába, majd Ausztráliába. A kitelepítettek - s köztük persze sok szerencselovag is – szinte első dolga volt a terület őslakóinak módszeres irtása, kiirtása. Nevetségesen hangzik, de csak a kitelepítettekkel küldött nők aránya az, ami eldöntötte, milyen mértékben hal ki, vagy válik vegyesvér új, de bőrszín szerint mindig is megosztott nemzetté a távoli vidékeken kialakult. Míg Észak Amerika, vagy Ausztrália kifehéredett, Mexico és Dél Amerika bőrszíne az őslakosok vérvonalának ötvöződésével vált kvázi fehér világgá.

A gazdaságilag fejlettebb fehér világ Afrika szemléletét most hagyjuk! Ott a megtörésre nem volt erő. A fegyverek hatalma csupán nem emberré, rabszolgává, tárggyá tette az onnan elhurcoltakat, megteremtve egyben az emberiség bölcsőjéből származó fekete rassz expanzióját.

 

Változott a világ. Ma a szegénység és a gazdagság, ami népeket mozgató erő. Az, hogy a szegénység társul a helyi despotizmussal, helyi élelem-, víz-, vagy vallásháborúkkal, csak szépségtapasz! Kitágult világban a legszegényebbhez is eljut a hír, hol lehet jobb sora! A hírt emészti, mérlegre teszi hagyományaival, hazaszeretetével és családja megélhetését viselő kényszerével, az önfenntartás ösztönével. És elindul tuszi gépfegyverek árnyékából nem hutu gépfegyverek világába. Elindul mesterségesen fenntartott háborús gócokból, a túlnépesedés tájairól arra, ahol az a Noé bárkájának a vízözön elmúltát hirdető galamb lakhat hite szerint. Oda, ahol nem számít tárt, váró, ölelő karokra, csak csöppnyi békére, tisztesnél alantasabb megélhetésre, ha kell, hite szerint is alantas munkáért.

 

A védekezés is változott a népvándorlások ellen.

A kezdeti stádium toleranciáját mind gyakrabban, a bevándorlók számának növekedésével hatványozottan váltja fel a terület és vagyonféltés, nem is oktalanul.

Amíg él az ezer őshonosra egy idegen arány, addig a Tóra, a Biblia, Jézus és István király szabályai, útmutatásai élnek, s amint az arány a százra húsz irányba mozdul, a csengő bekapcsol! Az őslakos, túlélés esélyét féltve dob sutba mindent, amit hirdetett. Befogadást, szeretetet, kereszténységet. Megbotránkozik a menedéket kérő idegen elleni ideológiai-plakát háborún, de kioszt a saját zsebéből két tárra való, ma még csak gumilövedéket, hogy tartsák a menedékért kiáltozót a kapukon kívül.

Vagy „ante portas”?

 

Falat építünk milliárdokból. Mi is, a kicsi, a semmi lélekszámú történelmi helyfoglalók. Végeláthatatlan szögesdrótok közé zárjuk magunk, kiépítjük a limesek velünk szemben is megbukott rendszerét nagy pénzekért.

Pedig a megoldás a mi, európailag szűkösre mért zsebünkben is virít!

 

Dolgozz ki gazdag, olyan gyors-levezénylésű rendezési, elosztási rendszert, ami hozzásegíti a menekülőt, a honi boldoguláshoz! Hívj össze S.O.S. ENSZ konferenciát! Ne szégyelld gazdag, hogy csendőrnek látszol, ha fegyvereiddel háborúzó nincstelenek között neked kell, elsősorban lefegyverzéssel, önnön, FEGYVERGYÁRTÓI, FEGYVERELADÓI érdeked ellenére, akár katonai beavatkozással igazságot tenned! Légy büszke-gazdag, hogy helyszínre, kultúrára, hagyományokra célzott-pénzelt terveiddel az otthonmaradásra adsz valós, pénzeddel megtámogatott esélyt a kivándorlónak!

Az, te gazdag, hogy a te beteg társadalmaidban sok a hamis, a demagóg, meg a haszonleső, nem kifogás, hogy kihúzd magad az akcióból! Feladatod, hogy minden mirrha és selyemút, ópium és kávé, réz, nikkel, cink, gyémánt és arany, meg olajforinton elrabolt hasznodat visszaforgasd abba a gazdaságba, aminek megélhetése, lakosságmegtartása ma a nulla felé tendál.

 

A mi kis Magyarországuk vátesszel megáldott. Törpe, pocakos, árvizek gumicsizmás megfékezője és sok hír szerint – de nem bizonyítottan - a skizofrén egyszemélyes döntéseinek világa. A kordonbontó világa, aki politikai sakkjátszmában, már hízelgett ebben a szerepben sikerrel, retorziók nélkül és ez bátorítja.

A mi kis kordonbontónk ma szögesdrót határt épít. Nem ő az első nem is utolsó, aki ezt teszi. Példaként rögtön ott a világ egyik leggazdagabbja Mexico határainál, az egyik legkisebbje a gázai fronton, a török a szír határon, a spanyol az afrikai határvonalaikon, a görögök, a bolgárok, de akár az oroszok is Könningsbergnél.

 

Semmi, csak javak megfontolt, célirányos, sokoldalúan összedobott és sokoldalúan felügyelt, ellenőrzött, világméretű újraelosztása határozhat meg fegyverszünetnél többet! Célratartásos elkötelezettséggel, sok-sok millió, magát itt, vagy ott honosnak valló, érdekeit, értékeit féltő beszari kisember támogatásával. Kiszűrve demagóg rájátszókat, szaron-bajon megtollasodottakat, nálunk orbánt és meghízott, kövér köreit.

Ha nem csak mi, de a gazdag világ is tesz azért, hogy Katió ne vándoroljon ki Guinea-Bissau-ból, hogy ne regnáljon a legkisebb faluban sem a Boko Haram, hogy az Isis a galád embertelenségeivel eltűnjön a palettáról, mint Idi Amin Dada, vagy Bokassa, az emberevő!

 

Innen már semmi az egész, csak pénztárca kérdés a hatalmasoknak!

Akiknek a teli zseb a mai állás szerint sokkal többet ér, mint az összes eresztékében recsegő-ropogó világ tartóoszlopainak újraépítése.

Jóllakottan fognak meghalni. A népük, népeik nem. Ott, vegyes lesz a kép. Országtól diktátortól, vélt és hangoztatott demokrácia fokától függően a saját lakosság kisebb-nagyobb hányada hal majd bele a tarthatatlanság fenntartását kierőszakoló nyomorba-áldozatba. Mert bármi áldozatot is hozatnak vele retorziók, szögesdrót kerítések, tiltási végzések fenntartására, bármi fegyverzetbe is öltözteti majd őket, az ágyútölteléket a hatalom, a vándorlás, a népek vándorlása az aktív, erő alapú védekezéssel meg nem áll!

 

Egy nap (csupán szervezés-szervezettség kérdése) egyszerre felkerekedik a mélyszegénységi küszöb alatt élő harminc millió mexicói, harminc millió brazil, hatvanmillió arab és népenként félmilliárd indiai, bangladesi-i, pakisztáni, no meg kínai, hogy fegyvertelenül kiáltson a legközelebbi határon MENEDÉKÉRT. Kezekbe kapaszkodó lábak építenek majd élő hidat Afrika és az olasz csizma között, és száraz lábbal kel rajtuk át az elkeseredett. Olyan tömegek, amiket valóban nem lehet életforma, jóléti, etnikai összetétel változás nélkül befogadni. Őket, ott és majd, AZ ATOM SEM ÁLLÍTJA MEG!

 

Még lenne idő a gondolkodásra, változásra.

Nem kell hozzá sem a kimondhatatlan nevű, sem Jézus. Buddha és Allah is pihenhet, a kicsik, a kicsik szemében, hagyományaikban nagyok meg jobb, ha alszanak! Nem az ő gondjuk!

 

A teremtmény összes keserve, gond-baja csak és kizárólag a teremtmény által megoldható! Probléma érzékeléssel, okfeltárással, helyzetelemzéssel, megoldási javaslatok megvitatásával és minden érintett bevonásával: nem látszatkezeléssel!

Az óra ketyeg!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o6.19.