Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 779.

10629640_10203572271405837_6731942575455512075_n.jpg

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 779.

 

Valamivel kettő előtt ébredtem, Kedves. Forgolódtam egy darabig, aztán, az ebtől kapott ráugrálós noszogatást komolyan véve lejöttünk a kertbe. A Hold már fogyóban, de még majdnem teljes tányérral világított, csak a csend járkált nesztelen a fák alatt. Figyeltük.

Leültem a teraszon, elgondolkodtam egy kicsit Mikes Kelemenen. A kutya mellém telepedett. Nem tudom, ő min gondolkodott.  :)

A nagy áhítatban elkaptam egy későnfekvő szúnyogot, persze szigorúan a csípés után, aztán sleppemmel bevonultam a gép mellé, megkerestem a tőled kapott levendula olajat és ahogy tanítottad, bekentem a csípés helyét. Használt most is. Megnéztem a postát, ledöntöttem pár várat a Honfoglalón, és úgy fél öt felé, bemérgesedve, hogy hajnal még sehol, nekiláttam főzéssel ötvözött konyha-takarításnak. A húshoz két közepesnél kisebb hagyma kellett. Jó fajtát vettünk – megríkattak, s az orrom is jól megcsavarták. Pirítás, aztán bele egy kockázott paradicsom, s a hús besózva, borsozva. Szabályellenes, de mivel a takarítás is be volt tervezve, a húst felöntöttem két deci vízzel, hadd rotyogjon majd, fője el maga a levét, míg én az egyebekkel babrálok itt-ott.

A nagy előkészítő asztalról mindent leszedtem. Fűszerek, késtartók, bögrék, gyúródeszka, kenyérpirító meg a maradék, minden átkerült a konyhaasztalra, én meg vegyszeres szivaccsal kétszer végigdörzsöltem a csempét, meg az asztallapot. A böjtjét most érzem itt, pötyögés közben: Időnként görcsbe rándulnak a bordaközi izmaim. Így jár, aki túlzott vehemenciával áll harcba a tisztaságért! :)

Hogy a végzett munka a látszatnál több legyen, a visszapakolás előtt a fűszertartókat egyenként lemostam, letörölgettem-szárítottam. Most ujjlenyomat-mentesek. Föntről lefelé haladva, ha már a teteje kész alapon a konyhaszekrényt is átmostam-áttöröltem. Minden olyan asszonyvárósan szép, tiszta lett. Jöhetsz akár ma délután is! :)

A húst a lábosban mosolygós lángra vettem és elfáradva kicsit leültem, rágyújtottam. A bagószünetben megbeszéltem magammal, hogy ennyi munka itt mára épp elég, aztán természetesen folytattam tovább a mosogató-oldali csempékkel, a mosogatóasztallal, mikrosütővel. Rendbe raktam a csöpögtetőt is. Így a nagyján túl vagyok, a tűzhely meg az ablak-front a spejzajtóval marad délutánra. A spagetti főzést is halasztani akartam először, de aztán abba is belekezdtem. Ezt mind mind egyedül! A kutya, a beste semmit nem segített! Elvolt a házában, s csak akkor méltóztatott elődugni a pofáját sokat jelző tekintettel, mikor a húst a tésztával kezdtem bekeverni.

Tévedések elkerülése végett közöltem vele, hogy lószerszám, sőt, lófütty, étkezésügyileg délután háromig jobb ha nem is áltatja magát, tőlem úgy sem kap semmit. Megérthette, mert elkullogott.

Tartottam egy pénztárca-vizitet is, és úgy döntöttünk ő, meg én, hogy biztonságosabb, ha Gyuribácsi ma kimarad. Pedig készültem kérdéssel is! Összeállítottam a 1945-2o15 közötti mezőgazdasági miniszterek listáját és arra lettem volna kíváncsi, hányat ismert személyesen, és ismeretségtől függetlenül, kit tart/tartott közülük kiemelkedően jónak, vagy rossznak. Tippem is volt/van. Ma a kérdésfeltevés füstbe ment terv kategória, de baj nincs, majd megkérdezzük az öreget legközelebb! A kocsit meg – bár mozogni ma nem fog – hogy érezze magát misére indulóan, lemostam, kitakarítottam kívül-belül. Ráfért!

 

Most pedig irány a fürdőszoba! A hajnal összes izzadságát is lemoshatom!

….....

Délután négyig borult volt az ég, húsz- huszonkét fok, aztán nagy-hirtelen, ahogy a Nap kisütött, lett olyan huszonkilenc, hogy csak lestem! Felvettem a legszebb szakadt alsógatyám, (családi hagyomány apámtól) és lenyírtam a sövényt tíz méteren, annyira futotta vehemenciából. Bepróbáltam két tányér kaját, uborkával, és a kutyát is hozzájuttattam kivárt jussához. Azt hiszem, mindketten elégedettek voltunk, mert három üres tányér került a mosogatóba. Szöszöltem itt, meg ott, lélekben elkezdtem várni Marcit, nyomogattam a táviránytót és megfutkároztattam az ebet.

Marci fél tizenegy felé érkezett, kipihenten, barátságosan. Befalta a maradék dinnyét, megjegyezte, kicsit furcsa íze van, de megnyugtattam, csak erjedt már csöppnyire. Valami film utolsó tíz percéből megnéztem hatot, aztán bájunki-báj, irány az ágy. Ebünk persze beelőzött, a kispárnámon fészkelt be, úgy, hogy söprő mozdulattal reguláznom kellett majd harminc centinyit. Adást vette, leköltözött a helyére.

…...

 

Negyed ötkor jöttem le. Reflex, hogy megelőzzem Marcit, a munkába indulót. Eb lelkesen támogatott mindenben, csak akkor szállt le rólam, mikor a gyerek reggelijéből remélt pottyanót. Ahogy mondtad Kedves: Béldózer!

Fél hétig a géppel háborúztam. Csupa vesztes csata, kiütés, újraindítás, mert megint fut, mint állat! Már a kalapácsos szekrény felé kacsintgattam, hogy jó szerszám mindent megold, de aztán eszembe jutott a polbeates eljobbosodott és az, miért nem énekelt hajnali józanságról is. Ettől ihletet kaptam, s kb. további tíz-tizenöt baromságot kérdeztem magamtól, felkészülten, hogy válasz nincs, mert azt, ugye, testvér, régen elfújta a szél. Levonva a végkövetkeztetést, hogy a gép le van szarva, a reggel meg szép, nekivetkőztem ablakos pózba-ruhába a megmaradt csempe kiglancolásához. Gáztűzhely, (rem, ahogy te mondod, és látod, máig sem kérdeztem meg, mitől is rem, a rem), kívül-belül, fölötte-mellette meg oldalt a fal, ablak, spájzajtó (azt nagyon utáltam!). A takarításhoz használtam mindent, vegyszert, dörzsikét, és ahogy anno sittné oktatta a népet lányaival, hajolgattam is rendesen!

Háromnegyed nyolc felé hagytam lenyírtam még tíz méter sövényt, aztán hagytam házőrzőnek a pitbullt. Nem érdekelt a kalandvágya sem, nekem menni kellett Péniszbe, mert ott a rizs, meg az olaj volt betervezve, aztán Tecsóba, cukorért, mosóporért, ajándokért. Költöttem tízet, visszajön Marcitól öt, de az őszre felkészültünk rendesen!

 

Mert a nyárnak, hiába hétvégére ígért negyven fok, a nyárnak már annyi!

Még nyolc nap és megjössz, még tíz-tizenkettő és leshetjük a hullócsillagokat, foghatok neked szentjánosbogarat. Panaszkodhatsz a parlagfűpollenre, meg a hangos tücsökzenére. Régi nóta: „Aladár, a fűszál miért kell neked, a tücsöklyukakat, miért keresed, furfangos tücskökben bajt tenni kár, nem cirpel, ha bántják, a kis bogár.....

 

Livim, virágom! Nincs arra Délen valaki ismerős, vonó-közeli rokon, aki tán emlékszik arra a harmincas évekbeli -tán korábbi -, idétlen műdalra, amit a nagyanyám énekelt, hogy : „Bálba, ha mennek, szépen a leányok, csupa csipke, fodor a ruhájok....!”

 

Vigyázza a Jóisten minden léptedet, örülj a pihenésnek, és várlak, haza! A 14:14-es vonatnál.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o8.o3.