Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 778.

2012.05.20.-003.jpg

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 778.

 

Ilyenkor, mikor vonatra teszlek, hogy jól megérdemelt szabadságod újra a szüleiddel, rokonokkal tölthesd, mindig megáll egy kicsit a világ.

Az ideje-pelyva nyugger egyedül marad, beszélgetőtárs csak a kutya, aki figyel ugyan minden elejtett szóra okos pofával, de vissza nem szól sosem. Fejemben a téged-várás tíz napja teendői cikáznak, a mikor mit egyek kérdés hatodrendűvé válik, és sorban dobogós helyekre ugrik a konyhacsempe, hogy ő koszos, a konyhabútorok fiókjai, hogy eljött az ideje a morzsamentesítésnek is, az esős héten összegyűlt szennyes ruha, hogy kezdhető tervezésmentesen – amolyan nosza-iramban – a mosás, vasalás. Ilyenkor még a női fürdőszoba is pofátlankodik, hogy ha kell, ha nem glancoljam ki azt is, beleértve az ezernyi apró mütyürjeid, szólnak a vázák, hogy ideje van a szárazvirág éves-cserének s a hűtőszekrények ajtajain az ujjlenyomat-maradványok kéjesen vigyorognak a képembe: velünk is dolgod lesz, haver!

No, persze, vén csuka nem rakéta – nem ám ész nélkül állok a munkába! Legjobb rápihenéssel kezdeni! Az állomásról hazafelé vettem a kötelezőt, befizettem a soros csekket a postán és amolyan tudatalatti feladatterv részeként beugrottam a piacra szemezgetni az őszibarackokkal. Régi terv, hogy nem csak lekvárt teszek el télire, de felezett barackot is, hát körülnéztem kicsit. Amit láttam, túlzottan nem tetszhetett. A szépje csak lekvárnak való volt, a szebbjét meg nem tudtam letesztelni, magvaváló, vagy nem az, mert a bicskám (miféle legény az ilyen!) otthon maradt. Ez, persze semmi hiteimben meg nem ingatott, mindössze annyit jelent, a bevásárlás barackügyben kicsit csúszni fog. Ami bántott, az az, hogy az árusokra rádőlhetett a napokban pár kamionnyi kedvenced, szeder és áfonya, árban is elviselhető és szemekben óriás, nagy szemű, te meg épp úton vagy Délre. Ha szerencséd lesz, marad, vagy lesz új, mire megjössz, ha nem, akkor várhatod a következő szezont.

Otthon a kutya anyátlanságát jelző lelógó fülekkel várt, se vakkantás, se körbeugrálás, csak állt, állt, míg meg nem simogattam. A szerencsétlenség szobra szőrös-fehérben. Beraktam egy mosást a Rózsiba. Kiszámoltam, hétfőn vehetek új adag mosóport, mert már csak két adagra maradt, bejelentettem a gáz- és a villanyóra-állást ahol ideje volt, s most pötyögök neked, mellettem a Tótó. Nagy a csend.

 

Valami nyomta a hátamat. Odanyúltam, és rögzítettem a tényt: Egy enyhén szénsavas Szentkirályit melengetek elsimon versekbe illő takaros kufferommal. Hipp-hopp, a palack előre került, és persze adta az ötletet, a szekrényben apád napokban hozott Unicumja árválkodik és olyan elesett, szomorka szegény! Mindketten tudjuk, már rég kinőttem az Unicum korszakot, van annak négy éve is, hogy egy felesnyit bekortyintottam, de a Szentirályi, ha már enyhén szénsavas, a kutya csöndje a jobb combomnál, meg a hiányod próbára tették a kezeim: Tudok-e még lazán, gömbüvegről levarázsolni tekerős műanyadugót. Megmondom: tudok!

Amúgy balogosan becsaptam először egy, majd utána még egy pofányit, jól megnéztem hozzá a vizespalackot és - lévén az ásványvizet mind utálom - leöblítettem a reggel rám hagyott limonádéddal. Fogyjon, aminek fogynia kell!

 

Ja, elfelejtettem! A piacról hazafelé megnéztem a kutyasétáltató-kiserdő újhullámos vándorlakóit. Nem tévedtünk hajnalban! Huszonkettőt számoltam, amolyan arabos kinézetű, mind harminc alatti fiatal férfi, tíz-tizenöt hátizsákkal, NIKE cipőben, kosztól rohadó farmerban, Adidas pólókban. Ettek.

Eszembe jutott, mekkora patáliát csapott a helyi lakosság, mikor a busz vonala mellett, a polgárházakkal szemben megjelentek az első kitelepített garancsi-kurvák, mind a hárman, egyszerre. A környéken, a már rég nem kádári törvény, munkájuk nem akadályozhatta sehogy, hisz se bölcsőde, sem óvoda, de iskola sincs az előírt méterszámú körzeten belül, mi több a közeli legelső, itthon főistenes templom tornya is a körzethatáron túl meredezik.

Két napon belül eltűntek, soha nem jöttek vissza.

Emlékszem a két, etetett hajléktalanunkra is, akik télvíz idején a vasút melletti bokrokba vackoltak, a lédózerólt vasúti őrház mellett. Sátor semmi, nem volt tűzrakás sem, csak a hajnali kutyasétáltatók nagytestű béldózerei, póráz nélkül. Meg két kör a kékautós szolgálunkosoktól, hogy védjenek. Eltűntek.

Nincs bennem kíváncsiság, hogy tudjam, mi lesz az erdőbe tévedt deszanttal holnap. Kiölték belőlem fajtám, nemzetem legrosszabbjai, meg a botorkálás a törvényszerű, hol a kulcs-itt a kulcs, add be a kulcsot, időm lejárt gondolatok. Mérleghez szoktatottként (drága Bözse kitartó munkája) ma már hiába tudok mérlegelni. Jegyzett, lemért, publikált eredménye mérlegeredményeimnek a hallgatás. Ezen, azt hiszem, már Gábor szép csendes szava sem változtathat nagyot, pedig tudjuk mindketten, ha szól hozzám, nem pusztába kiált.

Mesélhetnék neked, Livi, szabadság, egyenlőség és testvériségről, de frázis az is mind, egytől egyig! Önkény-meghágott, megtaposott, terméketlenné tett frázis. Szinte a születésétől az.

 

Marad a Pécsről Pestre induló vonat, valahol nagyon régen az időben, rajta én a barna-sárga fapados másodosztályon, a felhajtható asztalka mellett. Az asztalon Honvéd-kockás, tiszta kendő. A kendőn szelet kenyér, egy paprika, sótartó, a kezemben meg egy panírban kirántott nagyszerű csirkecomb. Előttem hat évtizednyi hosszú, hosszú út...

 

Vissza a jelenbe? A mosott ruha már száraz, behordtam. A bejárati ajtón lecseréltem a május végén ottfelejtett idétlen, nyulas csüngőt egy nyári búzakoszorúra – még egy hónapig hirdetheti 'tizenöt nyarát. Tótó szaftos rizst kapott csirkeaprólékkal, diétás méretben. Este nyolcvan deka daráltból pörköltöt csinálok, felét bekeverem üvegesre pirított hagymával kevert, borsozott spagettivel, másik felét meg rizseshúsosra veszem, s máris letudva hasgond nekünk, itthagyott férfinak, meg a kisfiú-kutyának napokra.

Ha harminc fölött lesz holnap is, Szarcsinénak jó napja lesz! Megint beindul a zuhanyzás az udvaron! Szokottan nudi! Most épp Gyuribácsinak fogalmazgatok kérdést...... Majd meghallgatod.

Jó nyaralást, Kedves! Várlak haza!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o8.o1.