Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 772.(VEKKER)

006--15-.jpg

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 772.

 

A lakás órái öthatodos többséggel tíz óra tíz percet jeleznek. A hatodik hatodot képviselő kivénhedt vekker, ellenzékben, már évek óta áll.

Még aktív, munkás koromban volt funkciója. Estelente beállítottam fél ötre, aztán negyed ötkor tűrnie kellett, hogy taxiórásat játszom vele. Alig emlékszem ünnepnapjaira, mikor egy-egy tulajdonosi elhajlás után bejátszhatta a reggeli csendbe érces hangját, s jól végzett munkája után jogosan kapta a reggeli pofont.

Bejárta velem a világot. Kis túlzással, de csak kicsivel, majd az egészet. Nem látta Kínát és Japánt. A sárga rassz világába nem jutott el, pedig biztos szívesen ment volna oda is. Nem barangolt velem, természetesen munkaügyben, s balkézen szerzett pénz eltapsolásaként Új-Zélandon és Ausztráliában sem. Mi több, kétszeri felkérés ellenére sem utazott el „üzletet kötni” az üzletileg null-esélyes Brazíliába. A többi Dél-Amerikai állam, államocska, meg nem hívta sem cseresznyét venni, sem cseresznyét eladni a gazdit.

De a többi, az nagyjából megvolt, mint a szomszédlány szüzessége – meddig-kitől-hogyan-mikor.

 

Értelmiséginek bélyegzett családból lettem nyakig olajsaras munkás-féleség, abból kis szerencsével majdnem irodista, s csak a józan ész, meg pár szerencsés csillag együttállása repített odáig, hogy a gyári kürtre érkezés ma ódon vekkerét, modern, elemes szerkezetként megvettem pöffeszkedni éjjeliszekrényemen.

Mindössze féltenyérnyi. Rengeteg műanyag. Értéke, az „alig” határozó után csak keservesen, teli tévedés-lehetőségekkel meghatározható. Egy vekker. Gyémántberakások, okos-funkciók , beépített múltidézés és jövő előrejelzés nélkül.

Látta Jeruzsálemet! Látta Indiát, Bagdadot, s Damaszkuszt, Ammant. Járt Belgorodban és a fekete városban is, piacozott ott, ahol nem oly rég a magyar zászlót égették nyilvánosan, s ott is, ahol gazdija apja lehúzott két és felet a négy év hadifogságból. Hallhatta a víz erejének hangját a Niagaránál és őrizhette emlékeiben a sivatag sötétjét Kheopsz piramisa mellett. Irigyelhette a helyszínen a Big Ben óraütését és tudhatott a Trevi kútba dobott érme csobbanásáról is. Katynban is járt.... Bergen-Belsenben megállt.

 

Látott embereket a semmiből kinőni fárosznak. Látott embereket eladni apjuk-anyjuk pár forintért. Látta-láthatta a pár-pénzes elemcserék rendszeressége okán a gazdi kínlódásait, merre, hogyan tovább, mi a fontos, a parancsolatok, vagy a lehetőség, a vérvonal, vagy a tisztesség, a benyalok, mert érdekem, vagy a nyaljon a radai rosseb helyzeteket.

Áttételesen, de ébreszthetett államtitkárokat – csak párat, nem mindet. A hókonnyomással egy nap érezhette a diktátor kezének szagát a „kuss vekker” reggeli ébresztőben is.

 

Mindent viselt, elviselt, hisz csak tárgy, élettelen, tartozék mellettem, a rossz gazdi mellett. A gazdi rossz, mert megöregedett. Az óra szerkezete változatlan. Elemcsere. Csak annyi kell, s működik. Ébreszt, hogy munkába menj, de munka nincs. S hogy legyen, ahhoz az örök szabályokon nevelkedettben, a gazdiban, hiányzik a behódoló, a szolga mentalitás.

Annyi jóban, rosszban volt társam! Egy nem tartóst, tán megérdemel! Kigazdálkodom, ígérem! Onnantól vekkerem, a lelked rajta, nézed-e még ezt az ocsmány világot, ahol a fekete neve fehér, ahol tobzódik a lopás-csalás, névre, nevekre, csalóknak közös zsebére meghozott törvényesen, hogy szarja már össze magát kurzus kurvájává vált Iustícia!

Felhúzlak. Beindítalak no-name elemmel, mert a nevesekben sokat csalódtam.

Nem várok tőled ébresztést, hisz be sem állítottalak. Minek, ha nem tudom az időt, mikor szólsz magadtól, hogy elég, besokalltál, és most aztán már ébresztő, de rögtön!

Egyet ígérek! Ha az a csengő megszólal, nem csaplak pofán! Hagyom, hogy szólj végkimerülésig! Ja, s közben felkelek!

 

Látod, Livi, idáig jutottam reggel tíz óra tízig, letudva bevásárlást a piacon. A krumpli százas, a zöldhagyma csokra is annyi, ha hármat veszel. Kettőharminc a sárgabarack, ezer a málna. Őszibarackból szépet kapsz négyért, de virágot, vágott virágot ma nem hoztak az anyókák. Paradicsom, paprika árat nem is mondok, mert kezdem unni a lecsót! :)

Jó, húsos makarónit készítek estire, én majd kovácsos ugorkával eszem, de neked minden lehetőség, fűszer, sajt, estebe előkészített, hogy semmi munkával bolognait varázsolj belőle - kedvedre, Kedves! Ha nem kell, bízisten emigrálok a vendégszobába, s győzhetsz visszacsalogatni az ágyba sűrű, hétvégi, régen álmodott rántotthúsokkal!

Várlak haza!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o6.24.