Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 336.

 

 

001--19-.jpg

 

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 336.

 

Úgy látszik, ma a megérzések napja virradt rám!

 

Amikor megvirradt, kb. másfél órával azután, hogy kikecmeregtem az ágyból, még nem volt különösebb jele. Bizonyosságot akkor kapott, mikor az én kicsi párom, vállán a fehér ridiküllel, kezében a tegnap késő délután sütött parasztreggelivel és egyebekkel megrakott kis szatyorral felszállt a buszra, munkába menet.

 

Tudjátok, mi a parasztreggeli? Karikára vágott krumpli, és levelekre bontott hagyma, nomeg kicsit húsos-sós szalonna rétegesen lerakva egy kistepsibe, sütőbe vágva és sütögélve egy ideig, majd, mielőtt kész, nyakonöntve három-négy tojással. Az illata isteni, íze dettó. Parasztgyomor tudja, mi a jó! No, ez az, amit az asszonykám alternatív uzsinak készített magának meglévő rántotthús helyett még tegnap, dufla, tán trifla adagban, s amibúl vitt magával ma, a buszon.

 

Rám, meg ott, a buszmegállóban tört rám a megvilágosodás, hogy augusztus 18.-a az Úr 2o14. esztendejében a megvilágosodás napja!

 

Se szárnyas angyal nem hirdette, se szárnyatlan, sőt, a megállóban gyülekezők arca, mimikája, de még a vasút melletti nagy nyárfák leveleit birizgáló szellő sem adott rá utalást, s mégis, megvilágosodtam!

Bizton tudtam, hogy a párom, a kicsi kedves, ma, ha hazaér munkából, akkor fáradtan, de mosolygósan nagyszemű tarkababot akar majd fejteni!!!! :)

 

A megérzés eredetét, mint leírtam meg nem fejthetem, nem rólam szólt az üzenetben a fejtés, elegendő volt a tudás, a bizonyosság! Kibumliztam hát a piacra, és vettem, ahogy kell, egy szuper, másfél kilós, kis füstölt csülköt, némi répákat különböző színekben, újhagymát, kaprot, petrezselyem zöldjét, és a végén, hogy a párom álma is valóra váljon, s fejtegethessen, nagyszemű, garantáltan zsizsikes, vagy amentes fejtőbabot is, kellő mennyiségben.

A vásároltak leírásából talán kiolvasható, hogy nem unorthodox sóletszerűség fogalmazódott meg fejemben, nem babfőzelék és nem és a mesemondó bablevese. Bevallhatom, a hagyományos, felmenőim génjeit konyhai ízekben hordozó kóser sólet nálam elbújhat a szimpla hagymás bab ízvarázsa mögött gerslivel és anélkül is. És nem azért, mert nem mesterszakács készítette az ünnepre a legjobbat! :) Valahogy, lévén tart még a nyár, bár a fény, a napfény már fehér, kevés benne a csillagos, álmodozó, a sárga, a babfőzélek gondolata sem vonzott, Jókait meg a mai kolbászutánzatok kínálata és melléfogok-labirintusa helyett, inkább leveszem a polcról, mint reprodukálom levesben.

No, kitaláltátok, mit is akar a maga még nem is tud róla fejtegetésével megvalósítani a kicsi nő, a jó feleség? Persze! Finom, babéros csülkös bablevest, mert más választása nincs! Csipetkével.

 

Alig értem haza, jött a második megérzés!

Fiatalodom! Igaz, jele semmi, de miért ne, ha már így szól az érzés? Nem a fiatalodás jele, ha az egyik legősibb magyar szó, a csüggedés ellen vagyok képes templomban ágálni Donáth Lacinak, hogy felejtsük el, irtsuk ki a mindennap közhasználatából. A csüggedés nem más mint hitvesztés hívő és nem hívő számára egyaránt. Legyen a csüggedés gyönyörű nyelvi emlék, meg kolonca orbán-semjén világnak, adjuk nekik!

Hagyjuk beteg-befolyásoló balog pátereknek a legfőbb prédikációt, miféle kiválasztott nép is vagyunk, hallgassuk, s közben fiatalodjunk! Nevessünk! Ami maszlagot naponta öntenek nyakunkba, egy nevetéssel, egy jóízű közös nevetéssel, s hogy fokozzam, a kinyilatkoztatók hangos kiröhögésével, bizton képesek vagyunk visszabillenteni a helyébe a minden törvények által, hatalom ízlése szerint kibillentett időkereket!

Ma a megérzések napja van.

 

Érzem, hogy holnap augusztus tizenkilencedike lesz, és a megérzésem biztos. Olyan biztos, mint az is, hogy félig írástudatlan, eszét önhibájából, vagy társadalmi rákényszerített pozíciójából jószándékkal fecsegő – mit fecsegő- folyamatosan mesélő – hajléktalan csöppet sem zagyvaságait leírni, írószövetségi tagként, saját írásként publikálni, ha nem riportról van nagyba' szó, nem más mint a nyomor meglopása.

 

Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek Magyarország feltámadásában! Érik az idő, s egyre biztosabb: A törpét eltakarítjuk, mi, akik nem kirekesztünk, de befogadunk mindenkit, aki nem faj- rassz, bőrszín és vallás alapján ítél és ítélkezik.

 

Éljen a Köztársaság!!!!!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o8.18.