Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JELENTÉSEK KÖNYVE XIV.

 magany2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

JELENTÉSEK KÖNYVE XIV.

 

 

A jég beállt.

Még hízik is ily hidegben.

Part menti csendben

a szajkó,

kék éggel megáldott szárnyú,

testes dúdoló,

mondja dallamát, rikácsol.

Nem tudom,

miért hívják énekesnek.

 

A hajók, ilyenkor aludni mennek.

Nincs menetrend.

Páncélos,

társtalan, magányban

hiába ébredeznek túlpartra vágyók.

Az ágyrajárók kiadott sufniban

telenek,

hálákat adnak csendben,

nekik papírdoboznál több jutott.

 

Belém, csak pár csipás

szót rikolt a szajkó,

és fél éberen tudom,

ha elveszett is mindenem,

hóvégre társat küld teremtőm,

meg a madár,

éles kaszával,

Mátyás-csákányosan.

Szép, fehér társat, mint a hó.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.13.