Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JELENTÉSEK KÖNYVE XII

 

2012.07.30.-059.jpg

JELENTÉSEK KÖNYVE XII.

 

Tudom, olvasol.

Figyelsz, kutatsz utánam.

A nyárban oly szőke szép hajad

lassan elpirul szöggel szélre vert

sok szavamtól.

Zauberton őszét festi arcod köré

új koronád.

 

Jelentek újra.

Ez a dolgom.

 

A vizekben most izmosodó

Kundok fúrnak meg minden, ha jót.

Lászlók hajszolnak fürge csapattal

pár betelepültet,

rég honosított besenyőt.

A kunok, nagy vígan,

almával, tyúkkal raknak meg Kötönyt,

és kiárusítják a lányokat.

Szemere nyugdíját visszavonták,

most Huszt rekonstrukcióján

játszik felügyelőt.

Dugonics, beköltözött megosztott

Klapka várba,

magányát unja.

Beszerzett tucatnyi buncsukot

és ugrik naponta. Mit se vár törökre.

Röpke józan napokra

visszajár borozni Krúdy Óbudára,

s Visegrád magányát oldja

első, telet hirdető varjakra várva

a hegyoldalban Áprily.

A túlparton, Világos

vezénylő-kapitánya

vettet kártyát képeslapokból százévesen.

 

Csak Botticelli Vénusza

(földrajzot nem tanult)

téveszti Ciprust,

kel ki  habokból

változatlanul - nálam.

 

Itt, Horányban.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.08.03.