Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JANUÁR

imagescafxmy2w.jpg

 

 

JANUÁR

 

 

Jól beöltözötten beültél a kerti székbe,

fenyő alá.

Nézed, január fagyában, hogy tör utat a februárba

kemény talajban sok kardéles levél.

Bújik tavaszt ígérni, fel, a hóvirág.

Számolod hány tő maradt idénre,

fogyott, vagy lesz szaporulat,

Szilveszter szokott ígéretéből

reményből, harangzenéből

kerti valóságban mi maradt, miből lesz szépség maholnap,

mit aszal száradttá a valóság áprilisra.

 

Ismerlek.

Az együttélésnek sok a titka.

Megfejtésük is mind adott.

Tudom miként, mily liturgiával

tisztelsz szombatot, vasárnapot,

és hétköznapjaid sem rejted el sosem.

 

Kertem virága fagyban te vagy.

Változó, változatlan,

hízó, fogyó, tél-tavasz Vénusza,

kismagad, hideg konyhámnak

tüzet varázsló Vesta-papnője, papja,

pogácsáim formákba formáló

anya-alakja,

fenyő alatt lándzsás hóviráglevelet

kukkoló,

fázós, elhamarkodott, talán jó döntésből hozzámbújó,

mi-tart-örökké kérdésen elgondolkodó

horányi, verses valóság.

 

Jól beöltözötten ültél a kerti székbe,

mert kíváncsi vagy.

Megmérnéd, mennyit nőtt a kardlevél,

keresnéd zöldjében magad,

a kort

a változást

változás igényét,

valami békét csendes kis áhítatban.

Isten háta mögött, Isten köldökén,

pár kimutatható Réaumur-Celsius mínusz fokokban

idén is.

Negyedik éve már.

 

Látlak, nézlek

és értékellek.

Nem vagy kevés.

Bizony nem, Babám!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.12.10.