Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IG-NEK

 

392185_382532011812848_67595442_n.jpg

 

IG- NEK.

 

Már hogy ne érteném

hogy a lángot őrzöd,

tüzét markolod Fellettünkvalónak,

fogod tenyérbe és osztasz belőle

szelíden,

személyre szabottan

rászorulónak,

kéretlen bámészkodónak,

de akár

a téged ellenségként felfogónak,

hisz ez a dolgod,

erre rendeltetett az életed,

az előre megírt, eltervezett.

 

Sorsvonal,

s neked csak felismerés, és belenyugvás maradt,

hogy igen,

 

Istenem, tudom helyem és dolgom is.

Teszem a rám kimértet.

Rendületlenül, ahogy másnak is megírtad,

tettem sok tegnapon, és ma is,

tested, az átváltozót megosztva állok oltárod mögött,

igédet hirdetem.

 

Kötök frigyet – legyen életre szóló,

figyelem, ahogy az idővel,

ácsolt keresztedre

felmászik a szőlő,

a szüleim kertjéből átültetett.

Mély lélegzetet veszek és merítem

áldott vizedbe a hozzád betérő

új jövevényt,

és elkísérem, el emberként,

szomorú szívvel, de bizakodón, hogy elébed kerül,

a távozót.

 

Áldom a kezet,

amivel minden szúpercegéssel

juttatsz nekem, magadból hitet,

hogy adhassam tovább,

itt,

csodásra tervezett siralomvölgyedben,

eged alatt, vagy ünnepi,

neked megterített asztalomnál,

szűkölködőknek.

 

Látod, mennem kell, várnak.

Ennek a röpke kis imának

gyorsan vége van,

ha ügyedben kell nap-mint nap

eljárjak,

ahogy tanítod.

gondos, jó gazdaként.

 

Köszönök mindent neked, Uram!

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.03.10.