Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IDŐKÖZI VÁLASZTÁSOK

2012.10.22.-015.jpg

 

Világvége.

Echte, sőt virtigli-magyar, törpe, mint a választott vezér, kicsi és sötét, mint a kiséjizene, de nem andalít.

 

Ma 4:42-kor egy nagyvárost a tengerentúlon kicsit bezárnak – valami hurrikán jön.

Ma 4:43-kor hazaindul egy féligbezárt nyerőgépbarlangból egy totálrészeg, elütni tizenhat várakozót a Margit-híd Padödö-hídfője mellett, a járdaszigeten.

Ma 5:11-kor Jézus egy görbe sétát tesz Pest fölött, vízen jár újra, a posvány, a mocsár vize felett. A mutatványt a csak a kóbor kutya szavazótartomány értékeli – úgy, ahogy – hisz alszik a város. Jézust nem hiszi amúgy sem. Csak sávos lobogók, meg pár, közpénzen terekre pottyantott szarból kikelt sámános-sármos turul bámul bronzból öntve a magasztos látomásra.

Ma kádárjani ül sírva 5:17-kor József Attila mellé, együtt nézik a Dunát. Francot sem keresnek dinnyehéjat, csak a történelmet mondják fel fejben, egymás mellett, külön-külön és sokszor más előjellel értékelve összetartót, meg szétválasztót is.

 

Ma az első hó napja van. Esik, hull a pelyhes, mint a BUX-index.

Ma elereszti megmaradt leveleit a diófa, összes pogány tündére törzsrajzba gyűrve befelé szégyenkezik.

Ma visszaalszik minden tavaszra készülő hagymás növény, a zöldjeit már felszínre szúrt fürtös gyöngyike, a hóvirág-kezdemény, meg a nárciszok, tulipánok. A telet tudják. Beléjük égetett, hogy jön, beléjük égetett a túlélés-kötelezettség, a minden örökké rendben változik tudás!

Ma világvége van.

 

Észre sem veszed mikor ereszt el, mikor hagy szakadékba zuhanni téged, néped önzése, kisstílűsége, te Ország!

Köpsz minden objektív jelekre, hagyod, hogy önfelkeltek széthúzása, maguk kéretlen táraként mérlegre-tevők önzése kirekesszen a továbbélésekből, az eljövendő új világból.

Kisember-magyar, nem hallod fogak csikorgatását?!

Minden elmaradt ébredésed a sírod ássa!

 

Még fél óra, jön a kukás.

Kitett szemetet visz el, szállít ásott gödrökbe, messze, emberközeltől távoli helyekre.

A tegnapjaid műanyag, meg egyéb hozadékát, jól-rosszul lerágott csirkecsontokat, kicsit használt tampont, sok-sok hitet, reményt, meg egyebet.

Magyarország!

Neked temetésed a világvége, a tunyaságod!

Te tűrted és tűröd ma is a törpék világát! Beválasztottad népvezetőnek Kukát! Kedvenced ebből a képből a gonosz mostoha, a vadász, meg a mérgezett alma.

 

Magyarország!

Édes hazám!

Lehetsz te ilyen, milyennek látlak? Vághatnak fát a hátadon? Kisajátíthat pár alja-szemetje vérrokonok?


Egészen holnapig, vagy tovább, a világvége után is, nekem szép, nekem létező Tündérország. Amolyan holsírjaink, meg domborulnak, meg tejjel és mézzel folyó, meg olvasztótégely, meg miegymás……

….. turul-állító mocsok ország, polgárt polgártól faji alapon megkülönböztető ország, a világ szemébe folyton hazudó, kisgömböc-törpe országa, maffiaország….

Szeretlek Hazám, mert hiszem, hogy munkával, kínnal, keservvel leszedhető szemedről a hályog.

Nem dőlsz be új narkotikumoknak, levedled a rossz bőrt, és nem kígyóként születsz újra, magadra hívott világvége után.

 

Ma, 5:32-kor sokakban megérett a felismerés!

Nincs kiút, önös, Együtt-érdeket keresve! Az Együtt is csak megosztó lepkefing, mikor hegyeket mozgatni kell, mikor hamis álomvilágot kell cserélni valódi, élhetőre!

Megoldást csak a fekete-fehér, bal-jobb megszokott, unalmas sablon feltétlen vállalása hozhat.

 

Az első leesett.

Most fehér lesz a világ, mint a Prónay-különítmények, mint a vörösre megérdemelten mázolt gyilkos, mint szüzek ruhája, Máriák feláldoztatása előtt.

Jön ráadás, lapátolod majd a házad előtt, szentségelsz hozzá rendesen.

 

Pár hét, s újra eljön a mocsáron-járó, kisded alakban.

Sírni fog, nagyon!!!!

Ne hagyd! Adj neki reményt!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.10.29.