Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IDEOLÓGIA-MENTESEN

001--7-.jpg

IDEOLÓGIA-MENTESEN

 

A nyomor, az éhezés, kilátástalanság és a terror elöli migráció a XXI. század népvándorlása. Ugyanúgy megállíthatatlan, mint az eddig élt történelem összes népvándorlásai.

Csak a módszerek változtak, a szándék maradt a régi. Új haza kell, mert a sajátot, a mindig-ismertet, ahol anyád szült kínban, élhetetlenné tette a változó természet, a változó társadalmi környezet, a más, a te család-összetartóinál erősebb eszmék, népek nyomulása, saját zsarnokok elnyomása, embertelensége, vagy a feltörekvők föld-éhsége, kíméletlen terjeszkedése.

A hajó holnap indul az ismeretlenbe, a remény földjére, de lehet, a halálba. Holnap. Te maradék bátorságod összeszedve beálltál sorba a lélekkufárhoz és pénzzé tett minden vagyonod odaadtad. Karodon a hónapja világra jött csecsemő, oldaladon a másik kettő – az egyik már úszni is tud. Behajóztok és belesimulsz a lelked bizsergető fals örömbe, holnap ott leszünk! Férjed közelharcban védi a két zsebkendőnyi nektek jutott fedélzetet. Az izgalomtól elapad tejed, a gyerek mégsem sír.

A kapitány és a legénység derekán sűrített levegős patron, három mentőövhöz kötve, nekik adott a menekülés útja. Veled csak a múló idő van egy csapatban. A távolság az ígéret földjétől, ahogy fogy, egyre hogy.

Ha kitart melletted a jószerencse, Karantén, megvetés, kirekesztettség, kiközösítettség vár az új hazában. A gazdag és a szegény, a diktátor és a magát demokratának nevező, bevallottan, vagy titokban mind kenyerét félti majd tőled, gyerekeidtől. Mert vitathatatlan tény, te is tudod, ha átéled és megérkezel, a kegyelemkenyerükre szorulsz jó ideig.

Te azt hiszed, az övék a béke és a jólét vidéke. Kétséged nincs – nem tévedhetsz, hiszed.Lehetne igazad is.

Nincsen.

Igaz, a neked „gazdagok” vidéke segíti az elesetteket. Módjával. Itt-ott. A teli-hasúak törvényei szerint. Faji és nemzetiségi alapon kevéssel, vagy annál is kevesebbel. Ritkán halnak éhen, inkább megfagynak telente. A neked „gazdagok” polgár- világa templomba jár és hangos zsoltárokkal énekli ki magából kicsinyességét, közönyét, gazemberségét. A neked „gazdagok” országát vezető gazember, a politikus, aki soha nem dolgozott, csak lopott vagyont, hitet, a mind összetartozunk hitét, a minap szavaztatta meg sok pénzért a közt. Kelletek, bevándorlók nekünk?

 

Tudd, kérlek már a hajón tudd, te kedves – nekem faj és kultúra-idegen – menekülő, jobb világot kereső: keserves lesz a sorsod itt, a neked gazdagok világában!

Tízből kilenc és felen nem kérnek belőled akkor sem, ha tudják, otthon a biztos halál vár. Törvényekkel, nemzeti konzultációkkal – amiről fogalmad sem lehet, mi az – készítik elő neked, családodnak a lassú biztosat. Ne számíts segítségre! Az ritka szerencse.

 

Azt mondja az Írás, a fáma, volt egyszer egy ember, az Isten fia, aki kereszthalált halt azokért akik utána jöttünk. Hogy egyszer jobb életünk legyen, ha lenn nem is feltétlenül, de ott, valahol a semmiben a nem-létezésben, a megfoghatatlanban, na, ott biztosan. Sok szépet tanított az az ember.

Hallottál róla tán te is. Abban, hogy megváltottjai utódai a gazdagéknál majd segítenek neked, egy pillanatig se higgy! Pártjuk is van. Kettőben az egy sem. Százezres város havi megélhetését elvadásszák Isten nevében egy nap alatt fácánra, medvére, közös földekre, mindenre, ami lopható-lőhető, de téged még kilőhető hajtónak sem vesznek fel, hogy maradékod megéljen.

Nem tudod – honnan tudnád – volt az én hazámban egy röpke időszak, amikor a történelem és táborok szembenállása befogadóvá tette a magyart. A görög forradalom -amiről soha nem hallottál, gondolom – a görög forradalom után jöttek harmincezren, menekültek. Egy gazember építtetett nekik falut, Beloianniszt. Itt nőttek fel a gyerekeik, itt illeszkedtek be a helyi világba munkával, tehetséggel.

Az akkori gazemberek világa elmúlt egyszer, s mindenkorra. Ma új azoknál rosszabb gazemberek diktálnak.

Ideológia-mentesen.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o5.o6.