Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HŐSÉG

kep-017.jpg

 

HŐSÉG

 

Mi megyünk. Hajtanak.

Te porladsz,

lovastengerész!

Mi állunk, tűz a nap,

kitelepítésre vár vonat, újra,

meg ránk is.

Te maradsz,

porladsz

rohadt tengerész!

 

Mi elsírjuk ezernyi hangon

a bánatunk,

meztelen talpunkra

csillagát festik Dávidunknak, Jézusunknak,

leköpik Allahunk és Buddhánkból csinálnak bohócot.

Lao-ce is csak

idétlen kínai.

 

Útilapu.

Magyar gyom,

magyar tenyérből,

magyarra kötve-tapasztva.

Nekünk-vesszőfutás.

Te,

aláíró,

törvényt kézjeggyel alkotó

álomromboló,

te maradsz a sírban.

 

Gyilkost imád,

magasztosít sávokkal leplezett

Káin bélyege.

Bomló csontjaid bűze

fertőz.

Ki rosszul égetett mételyed

terjed, mint a kór.

A lappangó pestis vagy magad!

 

Az újság lapjain

hívogat csendes áhítatra,

fejét homokba dugja,

kockás kendővel, félreolvasott Bibliával borítja

szentírás-kutató,

Gilgamest fordító,

szavaknak pénzért mágusa,

Júdás-ezüstért.

A rádió nem mond áldott esőt.

Hirdet verőfényt,

és verőlegények menetelnek.

 

Kordonnal,

rácsos vasakkal

kap látszat-védelmet

az igazság.

Mentő sehol. Csak tűz a nap…..

Valahol szobrot avatnak….

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.06.18.