Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORÁNYBAN 2012

20121.03.23.-008.jpg

 

HORÁNYBAN 2012

 

 

Ezek a vizek már úgy jönnek,

nem locsolnak ágyásaidban virágmagot neked.

A tavalyi ásott kis földbe-fészket

amúgy is belepte a fű,

és nem maradt más csak pár tő

viccből elvetett sárgarépa.

Zölden.

A harmatok sosem láthatják

immár a lábnyomod.

Nem veszítenek vele,

eddig se látták későnkelőét.

Elszálltak mind a Napba

ébredésed előtt.

 

Dión a rügy nekem pattan ezentúl,

nem ígér csonthéjas

termést barkája neked.

Meggy törzsén három tündérlányalak

présel gyantába mézgakönnyeket.

Ültetett mandulám párja elköltözött

gyökérrel tépte magát messze délre,

a cinke fészekrakással foglalkozik,

nem jár a magra, etetőre.

A házban, benn, párnádon üresség szendereg,

fiókjaidban csupa csend.

A tűzhely gazdasszony nélkül alszik

egy szegen felejtett kereszt mereng

valami nyaklánccal párosítva,

fehér, fehér falon.

 

Minden képkeretben

te nézel.

A csorba tükörben

te állsz, láthatatlan, csak nekem látható.

A padló fenyője talpadtól kopik,

a mától holnapig terjedő időt

te tervezed,

mert veled élek.

Ma is hozzád dörgölőzik a lélek

napszak függetlenül.

 

A meggyfakéreg lányalakjainak

rólad mesélek.

Ha szűrten idejut

falumból templomi ének,

idézi volt tisztaságod.

A harang is érted szól

estelente.

Elalszom? Azt is csak téged,

hiányod ölelve.

 

Ahogy megszoktam.

Ahogy illik.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.24.