Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HONI PÁRIÁKNAK

 

 

 

HONI PÁRIÁKNAK

 

 

A brahman leült.

Elrendezgette köntösét.

Átlényegült,

becsukta szemét a világra.

Csak a gondolatait látta,

azok meg jöttek hosszú sorban.

 

Cél a tökéletesség,

az pedig ott van fűszálban,

levélben,

a levél – ős tenyérjós – erezetében,

a tálkában előtte, megtöltve rizzsel,

a patkány, időnként brahmant vizslató

fekete szemében

- az étkét lopja -

a pária szemében

– hallgat, nem mondja, hogy ő is enne.

 

„A tökéletesség

a kasztok rendje,

az idő, és ahogy elélek benne

én, a brahman, jóllakottan.

Minden más világ hamis.

felborít éteri rendet,

közös konyha szintre silányít

hagyományt,  s tán életkedvet is,

ha nem én ülök,

itt,

szemem behunyva,

gondolataim között kutakodva

rendezett köpenyben,

jóllakottan.”

 

A brahman mantrát nem mormol.

Meg sem orrol, ha milliók utálják,

benne tömegek pusztulást,

az árját látják.

Két lehunyt szemhéj mögött

számító gép, emberi elmebillentyűzet

pötyög féligazságokat,

s ő hagyja,

hadd mossa víz a sziklát.

hadd mossa víz a sziklát.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.11.15.