Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HOL VAGY?

(Catullus kereste Lesbiát)

 

Most mit csinálsz?

Élsz? Nyugdíjasoknak

sétáltatsz kutyát?

Mondd, milyen, ha levágták

mindkét szárnyad

és az új kinőni,

csak befelé akar?

Emlékszel, milyen

ott, fönn?

 

Felhőkön nyargal a tudat,

a föld se látszik,

égi hómezőn csúszkál a nap,

és háromezren,

párapaplanok vékony szélén

angyalok lógázzák lábukat.

Téged fenn, engem

lenn figyelnek,

hogy jelenthessék

elszámoláskor

minden tetteink.

Mondd. Milyen, hogy nem vagyok?

Szebbek a napok,

így, szimpla megszokottan?

Betoppan néha egy-egy ismerős?

Jársz-e kocsmázni társasággal?

Maradt-e mersz,

magad kérdezni rólam?

És köpködsz-e még?

 

Én gyakran álmodom,

Mesékből vágott,

buckás porhavon

szánkózom veled,

vagyok rozsdás levél,

s te szél alattam.

Semmi nem változott.

Maradtam Kukának

millió törpe közt,

és már nem öregszem!

BGJ.2008.02.17.