Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HÉ! MUNKAADÓK!

 

Apám munkát adott anyámnak,

hogy tartsa seggit,

amíg megcsinálnak,

aztán, jutott munkából

szülésznek, sebésznek,

míg először okádtam

magamból első oá-t.

Munkát kapott óvónő,

dadus apámtól,

mert fizette ámokfutásom,

polcborogatást,

minden rombolásom,

és munkát adott magának is,

mert elvert

minden csínytevés után

erdőben vágott

somfabottal.

Munkát adott

megannyi tanárnak,

tanultam, angolt és kémiát,

eljártam zongorázni

valami banyához

és utáltam a taníttatást.

A tánctanárnak, volt a legjobb,

csak pénzt kapott,

(apám letiltott

némi rossz jegyek mián,)

tán irigyelte,

hogy tizenhatéves csöcs jut

markomba, forduláskor.

 

Fordult idő.

Munkát tőlem kapott nő,

nem egy, hogy tartsa seggét,

szülész, hogy világrasegítsék

első és második fiam.

A tanárt már én fizettem,

színes könyveket vettem

és besegítettem az okulásba.

Tánctanár

nálam sem volt nyerő,

a világ változott,

s bennem erő semmi,

hogy nemkívánt sablonokra

kényszerítsek pénzemért

apró lábakat.

 

A helyzet most

csöppnyit változott

keresnék munkát,

de nem kapok,

s istenemre én

„más” nem vagyok,

de tartanám seggem,

hogy itt van, és vállalok

mindent, tudást,

készséget nem igénylőt,

mert kell kenyérre

a munka bére,

és maradék időm

tölteném értelmesen.

 

Ábel! Ki a fasz figyel rád

ekkora rengetegben?

Bgj.2007.08.23.