Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HANGTALAN KÉRDÉS

 016.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HANGTALAN KÉRDÉS

 

 

Lejárt.

Neked kell tíz hosszú év,

hogy észrevedd,

mi volt érték a kettős-közösben,

mi volt asztalon csak pinkapénz

leosztott lappal ránk kirótt időnkben

játszatott tarottban,

s a fémpohárba öntött

rossz nedű, savany-mindennapok

ködje  hogy átváltozik,

ha abroszra löttyen.

 

Mikor menni kellett,

te öllel öltél,

én félelmeimmel,

kettős csendjeinkkel.

Érckalapácsok törték

Vízöntő haván a jégvirágaink.

Pattogzott belőlük szikra,

s már ijedten, lapítva

figyeltük mi is,

olvadás-mentesen mi lesz

sok nagy, jó évszakunkból.

 

Útravaló

lett volna jó, meg itthagyott csomag,

de kapkodásokban

elmarad

okos gondolkodás.

Egyszer összefont utak

szétválnak, messze mennek,

mögöttük,

visszanézve, meglehet,

nem marad más,

csak bog, csomó.

 

Engem, emlékek

maholnap eltemetnek.

Te?

Idővel szülni fogsz, bizonytalan jelennek

szép, erős fiút.

Mond, visszajössz-e?

Nem vonz

az én folyóm vize?

Keresd meg térképeden!

A tiéd belé fut.

Mindig az volt az útja.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.25