Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HANG ÉS KASZÁS

HANG ÉS KASZÁS

 

Beállni bamba sorsosnak, elfogadónak,

megadónak, belenyugvónak

a Zörgőcsontúhoz?

 

Nincs szerzett jogod!

Tudod?

Szokása: Ijesztget,

Rásegít itt-ott,

legyél képzelt beteg,

és persze ad

nagy maroknyit marokszorító fájdalomból is,

hogy visíts,

a melled markolásszad,

s hirtelen felejts sok jócsöcsüt,

Fannit, Irént, Anit,

meg hízeleg majd

két verejtékcsöpped között

kötéltáncosként, szivárvány,

ereszd kínodért cserébe

neved, névtelen hang-életed,

mert az megnyugvás és a béke…..

 

Oly sok buktatót megélt Barátom!

Elhiszed?

Megérte tudni-tanulni-adni annyit,

ha harc nélkül,

csak elmész,

hülyékre testálod a rímeket,                                       

s a szójátékokból is a tucatramértre

hagyod az élceket,

écákat,                                             

kocsmákat,

kocsmaasztalok körött kerengő

egy-, vagy másfél éjszakás

félig, vagy egészen ledéreket,

anyád emlékét,

épp nyavalyáidat elviselő

nőd ölelését,

meg a holnap szokott rendjében,

hat, vagy fél hét után felkelő

Napot?

 

Ne játszd a katarzist, a csuklyás nem mindenható.

Nincs halál, csak ha elfelejtelek.

Azzal meg várnék, magam-veled kicsit.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.09.18.