Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GYÖNGYHALÁSZ

 

Merülgetek,

veszek mély lélegzetet,

megint merülgetek,

mert ott a gyöngy,

bizony ott lent, ,

mert tudom, hogy ott van,

meg mondta ő is,

hogy kagylóhéjban,

de szarban nyakig,

ott van, vár

gyöngyhalászt,

és ki menne más

annyiunk közül

merülni szarba,

csak mert kagylóba zárva

ott a kékség,

a  kiizadt homokszem,

egészség, szépség,

ki nem bírja már,

hogy tiszta tengerét

bemocskolta

néhány barom?

 

Merülök,

megint lebukok,

egész a héjig jutok,

centi csak és elérem,

övembe dugva késem,

hogy levágjam

kőre, korallba

nem véletlen tapadt burkát,

a kagylót, és

egyszerkék mélységből,

fénybe vigyem az odaillőt,

a burok,

benn nagyranőtt

bánatát.

 

Elérem, tudom,

majd magam

jól megmosom,

öbölbehordott szartól

megtisztítom.

A kagylót is,

szépen megfogom,

kérek bocsánatot,

és felnyitom,

gyöngyünk kiveszem,

megszárítom,

és osztom osztatlan

millió darabra,

hogy  szépsége minden

női nyakba akasztva,

jáde foglalaton

hirdesse, szép az élet!

.

A szart, meg ott hagyom

Nektek, raúzsaszín csibészek!

BGJ.2008.02.22.