Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GREEN MILE

 

Mire volt jó a nagy futás,

látványos nekibuzdulás,

rajt, vad erővel hogy elszakadjak

múlttól, konvencióktól,

halomnyi összehordott

rám erőltetett jótól, családtól,

kerttől, háztól, mindig telt

üres pohártól, marokban összehordott

saját Golgotáktól, ahol fenn a szélben,

rossz madárijesztő,

minden kereszten

én voltam megfeszítve?

 

Mire volt jó, ha csak vigyorgok,

bolondság, amit összehordok,

a hogyéljekre semmi tervem,

a lány akit magamhoz öleltem

ijedten visszahőkölt, gyermek elvadult,

saját képmásom tükörben szűkölt,

köröttem árnyak farkast orgonálnak,

hideg tódul be csukott spalettán,

és visszapattan róla kék kavics:

rádobott életem!

 

Mégis: Jó futás volt.

Megtanított nevetni, mosolyban

szeretni tévedést, hibát,

győzelem mellett az elbukást,

viselni daccal ritka kudarcom,

feladni minden reménytelen harcom,

csendben kínálni békét két tenyérben.

Írni verset, hogy benne éljen

a jobbik énem, a tőlem elszakadt.

 

Zöld váróterem, hosszú sor.

Megizzadt futó, ülök halálsoron.

Időm van épp elég rokonlelkekkel

megvitatni mindent. Magammal,

ha szólítanak miért vinném tudásom?

Velemücsörgők!

Tanuljatok tőlem jót nevetni!

Azt nagyon tudok!

 

Bgj.2006.10.15.