Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10501840_10203572271685844_8376538382271452929_n.jpg

GAUDEAMUS

 

 

Nos habebit humus.

Igen az anyaföld.

Odafenn minket éltet a zöld,

a belőlünk kinőtt, a fa, a fű, a nő, ha táncol réten,

és fölötte is, az égen

a számolatlan sárga petty, vagy az egyszem korong.

Mi, fehérre rágott aszalt arccsonton csiszolunk mosolyt

és szebb lesz a világ.

Odalentről.

 

Post molestam senectutem

Távozás előtt békülünk mindenkivel,

vagy mélyítjük árkaink,

el- el- és elhatárolódunk minden hibánktól,

asszonytól, lánytól búcsút veszünk,

ha maradna is.

Hamis színekbe oldunk kékítőt,

és az időt kezdjük nyilvántartani.

Dallam csendül fel bal fülünkben,

hogy átsuhanjon, ki a jobbon.

Rigók reggeli füttyének adjon alapot terchez.

 

Post iucundam iuventutem

Lepattogzott mind a tojáshéj

és beálltunk körbe forogni.

Nemzeni, szülni, együtt vigyorogni

magunk keservén.

Ölelni …. ahogy sikerül.

Átlépünk kaput, falat!

Csak a kenyér marad karéjnyi,

épp rágásfunkció-gyakorlásra elég.

 

Gaudeamus igitur

iuvenes dum sumus.

Valami elmúlt.

Várt vége jött.

Latinul.

Dallam vezet, meg hangulat.

Vidám társasággal szerenádot adsz pár szeretett,

egy két utált tanárod ablaka alatt,

behívnak, beiszol,

hazamész, lefekszel.

Kialudni az ébrenlétbe az álmokat.

 

Katt.

 

Ébredsz macskajajjal, tanácstalan.

Új létezés faragott kapujában.

 

Ne félj!

 

Balog Gábor              

-csataloo-

2009.06.04.