Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FORTUNA

2012.05.01.-010.jpg

FORTUNA

 

Hétfő van, kilenc óra.

Előkapartam a múlt heti lottót – egy ötös, meg egy hatos – és mosolyogva nyugtáztam, hogy Fortuna, lottóügyekben az idei ötvenedik héten sem engem választott kegyeltnek.

Nem neheztelek, nem is sürgetem. Ráér. Ott a jövő hét, vagy pl. a Szilveszter előtti húzás – ha akar megtalál. Ha szelvényt veszek! :)

 

Különben is! Az ókorban egyre jobban teljesítő, ergo egyre többen kivándorló görögök Zeuszának a római mitológiában Tükhéből Fortunára magyarosított nevű leánya mindig kedvelt!

Rám mosolygott, amikor megszülettem és zsidó felmenőkkel keresztény hitet adott az egészség mellé, ami hasznos ajándék volt, mert mindent és semmit ért az államilag támogatott ateizmus korában.

Mindent ért, mert kaphattam a görög mitológiát megelőző kultúrát, enyém lehetett Hüpnosz álma, Hermész pajkos gyerekkora és kis- és nagykoromban is játszhattam sértetlenül a főgörög villámaival. Módjával persze, burokban, és vigyázva arra, hogy ne bántsam a kevésbé kedvezményezetteket.

Mindent ért, mert a lebensraum-változtató pereputty átlényegülésével – hála oktatóimnak, szüleimnek, tanárimnak, pár papnak is dettó – otthonosan mozgok Fortuna honában. Családi szálait, összeköttetéseit, miértjeit a mikor és hogyan vagyok szerethető - pontosan kiszámolni is megtanultam. Látható, kire mosolyos spontán, és ki lop nem Fortuna-törvények palástja alatt.

 

Semmit sem ért, mert az adományból, a szerencse-juttatásból kimaradt a nyálgerinc.

Így történt, hogy nem lettem kedvelt futsalosa, WC- k biztonságtechnikai biztosítója sem a kádári korszak korifeusainak, sem a kicsi orbánnak, és nem jegyzik nevem mellett sem Kolumbusz tojását, sem a vasút megújulását. Mi több, a szelektív memória szelektálást sem. Így történt, hogy sem Brüsszelből nem kell mocskot okádnom, hogy nem vagyok drogos, és eladott Köztársaság téri pártház előtt sem kell táblával demonstrálnom, hogy vörösből rózsaszínbe átmentett madaras korrupciókhoz, mint sok sorsosomnak, nekem sem volt közöm. Csábított a nő, de sávos sem lettem! Vonalkódosan látom a világot, jó-rossz alapon. A sávok a rossz kategóriába esnek.

Megmosolygott tündér-Fortunám adott szép életet.

Köze hozzá semmi, mert nem ő, de én vagyok/voltam a sorsom alakítója véletlen-helyzetekben hozott döntéseimmel, vagy ha mégsem, akkor sem ő, inkább a megítélésem -mások által - adott helyzetben, környezetben. Vagy szimplán, a döntéseim.

 

Kaptam három feleséget – egyik jobb, mint a másik! Kaptam három szép gyermeket – ki itt, ki ott fogant, él, boldogul.

Volt munkám. Van munkám. Értelmét megtaláltam akkor is, ha milliárdokról szólt a vállamra Fortuna kiválasztottjai által tett-bevállalt teher, de akkor is, mikor magamnak kapirgálok hullt levelet, avarban talált, kivont kétforintosért, hogy komposztom legyen virágaimnak jövőre.

 

Fortuna áldott kis találmány!

Rátolható a balsors, himnuszunk szép, meghatározó szava, ráfogható minden magánkudarcunk.

 

Szemetesládikó, Pandora titkos szelencéje helyett tartalékban, mint mai lázárok, gulyásgergelyek, kövér-ivadékok, hogy ne soroljam tovább!

Rátolható a hely, ahol élünk, hogy Szvatopluk kicsit hülye volt, hogy román vért csempészett nagy királyunkba, Mátyásba, hogy legnagyobb vértanúink legtöbbje nem magyar, de szerb, osztrák, vagy örmény.

Neki köszönhetők tolvajok lopáséhsége után a mai tüntetések, s ő a felelős elaprózódásukért, önromboló kirekesztésükért is. Sifferek karrierje nélküle nincs.

Kiválasztottjai a gaskók, akik zsigerből úsznak a felszínen, mint lényegük, a szar.

 

Imádom ezt a kicsi nőt, mert nincs, mert van, mert keresztbe tesz és ellehetetlenít, meg röpít a mennybe.

Emberi képzelet.

 

Emberi képzelet! Már csak ilyen!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o14.12.15.