Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FORDÍTOTT TAIGETOSZ

10501840_10203572271685844_8376538382271452929_n.jpg

FORDÍTOTT TAIGETOSZ

...„ nem lehet több beteget ápolni az otthonában”...

Újsághír. Magyar. A lélektelenségnek, az elesettek iránti, minden keresztény eszmeiséget tettel, törvénnyel, rendelettel tagadó valósága. Az uborkafára felkapaszkodott KISZ- és párttitkár ivadékok, meg az általuk kitermelt vastagbőr-pofájú pornósok, cégalapítók és cégeltüntetők, tornából felmentett sportszövetségi elnökök, zsidókurvás költők, zsebre dolgozó, bevett-egyházas papok igazsága. Legfőképp azonban egy újabb példája az illeberálisnak mondott rendszer, illetve annak alakítói elképesztő butaságára.

A jóléti világ törvényszerűen öregszik. Nagyobb a több szabadidő, az önmegvalósítás, az elérhetővé vált élvezet vonzása, mint a gyermekvállalási kedv. A szegénység sokgyerekes családjait a nem törvénnyel kikényszerített egykék, kettőkék, azaz az önreprodukció negatív trendbe forduló világa váltja. Gazdag, jólétben élő társadalmak öregednek el. Egyre több a nyugdíjas kor megélt, s kevesebb az eltartásukra pénzt termelő, aktív munkavállaló.

Ráadás a foglalkoztatásra exponenciálisnál is magasabb szinten visszaható technikai boom, a lassan már ötödik ipari forradalom, a gépek, szofisztikált technológiák, embert egyre ritkábban igénylő gyártási folyamatok. Tömegek, képzett, tanult tömegek szorulnak ki a munkaerőpiacról, mert minden okos, tisztességes tevékenységüket elvégzi a kevesük által tervezett, s már gépek által gyártott fél- vagy egészen robot. A fiatalkori munkanélküliség az egekbe szökik. Következmény, hogy aki fiatalon nem tanul meg dolgozni, korán kelni, felelősséggel munkát végezni, az a későbbiekben sem lesz képes erre. Családot alapít, mert hat a biológiai kényszer, s családjában ad példát a tétlenül élek, vegetálok, de elvagyok képletre.

A jóléti demokráciák majd másfél- két évtizede felismerték a foglalkoztatási lehetőségek csökkenésének negatív hatásait. A korábban elvétve jelen levő szociális- mentális, vagy csupán humanitárius tevékenységeket végző vállalkozások támogatási rendszere változott. Az állam rájött, hogy azzal, hogy öreg emberek gondozására fiatalokat állít munkába, nem csak kiadása, de adóbevétele is növekszik. És ami a legfontosabb, az öregek, de a fiatalok komfortérzetének növelésével, azzal, hogy mindkét, az üzletben résztvevő előnyösnek érzi az üzletet, tevékenységeit támogató tömeget növeli.

Az atomtudósnak végzett, de szakmájában munkát nem kapott ifjú atomtudós is sikerként élheti meg a várakozás hosszú idejét, ha közben, csupán csak öt elesett, idő házaspár napi terheit könnyítő banális munkájáért ezernyi mosolyt, szeretetet kap neki, vére szerint idegenektől. Fontosságérzetét, önbecsülését erősíti a tevékenység, akkor is, ha tudja, mi minden egyébre lenne képes.

Piacvezérelt világban a szociális szektorban munkálkodó vállalkozások száma minimum meg ezerszereződött.

A mi Magyarországunk fura urai talán másképp látják itt is a világot.

A hulljon a férgese elv férgeibe beletartozik állami bevételeik minden „nem mi vagyunk” haszonélvezője. A nyugdíjas, aki nem ad, csak visz. A beteg, aki munkaképtelen. A beteg, aki születése óta, valami sorscsapásként önmagának, de forintban teherként nekik szociális kiadásként, hasznukat csökkentő tételként van a rendszerben. Gondolkodásmódjuk furcsa paradoxona, hogy utáltak közé burkoltan beletartoznak a látszólag preferált gyeses, gyedes szülők, a mézesmadzaggal megkínált új lakást tervezők tömegei is. Nem fellendülést, nem szabad életet várnak tőlük sem, csak potenciális eladósodást és hatalmuk fenntartó, rabszolga munkaerőt.

Illiberalizmusuk, a legszegényebbeket legnagyobb teherrel terhelő gazemberségük rövidlátó, sima kis anti-Taigetosz. Bűnbakká teszi a védekezésre képtelent, és az akaszd föl magad verziót kínálja nekik.

Álmodoznak. Világképük központja az a hatvankét éves korban kulcsot beadó ember, aki rájuk szavaz, aki már morogni is fáradt, de addigi életében, ha munkát valaha kapott, csak rájuk dolgozik. A hatvankét év felettiek az ellenség. Ellenség a beteg, a magatehetetlen. Mind csak viszi a hasznuk.

Nem csak álmodoznak. Tesznek is álmuk megvalósításáért rendesen! Hol ezt, hol azt. Pedánsan, isten nevében, a kereszténység szellemében.......

Egy átfogó, átgondolt szociális programmal – ami persze nem olcsó, de sokba sem kerül – egy nemzet kapna lehetőséget, időt, krízishelyzetek átgondolására. Megszűnhetne az alibi közmunkaprogram, rendet, felelősségérzetet és önmaga fontosságát tanulhatná meg felnövő nemzedék úgy, hogy a világból kifelé ballagók is csak tapsolnának hozzá. Bármily csekély is tudásom, legalább öt működő modellel rendelkezem.

Tudom, a jelenlegi hatalmi rendszerben gondolataimmal, jó esetben csak fantaszta vagyok. Hangja, publicitása semmi vén farok. De igazam van.

Ők tudják.

Tudjátok ti is?

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o16.o1.3o.