Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FESSEM, VAGY NE FESSEM....

017--7-.jpg

FESSEM, VAGY NE FESSEM?

A világ gazdaságilag legerősebb államában, ötven szövetségi államra egyaránt vonatkozóan hoztak törvényt. Életbelepésétől kezdve a listavezető-példaképnél, azonos neműek házassága megengedett és gyakorolható. A törvényhozást, annak milyenségét az állam legfőbb szolgája, az amerikai elnök is kommentálta. Joggal mondta ki, hogy azzal, hogy minden polgárnak egyformán járnak azonos jogok, az emberi szabadság, az egyén szabadsága, amikre az amerikai demokrácia mindig is kényes – kiteljesedett!

Az eset kapcsán indult a színezd a fényképed szivárvány színűre, spontán – mozgalom. A tetszésnyilvánítás, a megértés kifejezésének színes sávokban megjelenő felülete olyasmi mellett, ami mellett sem harsány hangoskodással, sem befelé forduló hallgatással sem érdemes, talán nem is illene tömegesen demonstrálni.

Az első és legfontosabb érvem a minden demokratikus érzületből fénykép-színezők oktalansága ellen, hogy a szexualitás, az egyik legszentebb belügy, nem tartozik senki kívülállóra, csak az egyénre, művelőjére. Nem csak addig, míg az alany vágyait önmaga magával éli ki, de onnan is, ha ilyen, vagy olyan beállítottságú szexualitásához magához illő, vele egy preferenciákat valló társat talál. Az emberek többsége, a zöm, nem demonstrál azzal, hogy heteró beállítottságú. Igaz, beállítottságáért még soha ez a zöm kirekesztettséget, elutasítást, társadalmi megvetést nem tapasztalt.

A szexualitásnak lényege fajfenntartás és örömszerzés. Ezernyi ága vadhajtása is lehet, ami ellentmond a fajfenntartás céljának, de nem az örömszerzésnek, hisz azt egyedre lebontani lehetetlen. Kis lépés egy embernek, de hatalmas lépés az emberiségnek – mondta valaki egy történelmi lépés után. Ismeretlen, fel valóban nem térképezett társutas világba lépett, és igaz volt a mondata, nagyon igaz..

A társadalom szervezett megjelenülése, az állam, a vallás kétezer éven keresztül tiltotta azonos neműek nemi kapcsolatát, pedig a kankutya is rámászik a kankutyára ha rágerjed. Most átszakadt egy gát.

Az egyetlen, kérdezem?

Indul-e holnap új kampány, hogy törvényes legyen a szadizmus, az állattal fajtalankodás, a kéjgyilkosság, és egyéb szexuális „perverziók”, csupán az örömszerzés magánügyének szerzése, felfogása okán?

Jó, hogy mostantól szülőtől elvárt, hogy megértesse gyerekeivel, hogy fiam-lányom, vannak, akik a fiúkat-lányokat szeretik, oda és vissza is, meg keresztül kasul? Elvárható-e szülőtől, mostantól az, hogy oktasson: Kisfiam, Kim Ir Akárki, ne bassz kacsát, leányom, Pünkösdi Lólika, ne feküdj, kutya, paripa alá? Mikor indul a harc, hogy Pisti törvényesen ejthesse teherbe testvérét, Julcsót? Főleg, ha bizonyítani tudja, hogy a cél nem a teherbeejtés, csak az örömszerzés volt, s erre Julcsó is rábólint, de nagyot?

Nem lett volna szerencsésebb, ha olyan törvényt fogadnak el, ami védi a szexuális preferenciákat mindaddig, amíg azok a játékban részt nem vevők érdekeit nem sértik? 

Semmi bajom a buzikkal (sic). Rengeteg a magasan képzett, kultúrember közöttük, s preferenciáikról legtöbben nem is tehetnek. Nem lett volna szerencsésebb, ha a döntéshozók a társadalmak max, öt százalékát érintő szexuális preferencia kérdés helyett, mondjuk a szegénység, a kizsákmányolás különféle fajtái, tolerancia egyéb, nem szexuális területein hoznak példamutató, szükségességükben, aktulalitásukban felelősségteljes döntést?

Valószínűleg a melegházasság kérdés volt a legolcsóbban figyelmet elterelő maszlag.

Hamis a világ!

A második, ami érv a szivárványos akció butuskái ellen az a Charlie Hebdo. A szerkesztőség, egy plurális társadalomban szókimondó, de alpári módon hiteket, meggyőződéseket támadó lap ellen végrehajtott ocsmány, orbánsunyi és gyilkos támadás. Azt hinnénk, hirtelen a félvilág Charlie lett utána. Nem így van!

Mi készteti a gyilkosokkal szembeni együttes fellépésre azokat, akiket hitüken, a szexualitás utáni-előtti legfontosabb magánmeggyőzedésében sértettek a Charlie ocsmány karikatúrái? Melyik fele a hitükben megalázottaknak ért egyet a gyilkos gazemberséggel és melyik fele lesz hangos, vagy latens támogató?

Mi, itt Magyarországon, egy épp kiépülőben lévő diktatúrában szarunk az afféle Sömjén-keresztényekre, keresztény hagyományaink alapján. Kórboncnok előddel ritka a az új világ megszületésének szülésze. Mi, itt Magyarországon, az aktuálist, a beteg embert, a miniszterelnököt is leszarjuk. A baj csak az, hogy két rottyintás között szavazunk rá. Némiképp érthető, ha ellenlábasai szivárványfotóba alakított arcait látjuk....totál koncepciótlanul, egymást fikázva, reménytelenül.

Nekem, mint kilencmillió ötszázezer vegyes-magyarnak nem kell demonstrálnom sem magyarságom, sem toleranciám. Adottak! És nem kell beállni sem minden pozíciómat nullázó kampány mögé, mert bennem maradt még értelem.

Egy kedves, személyes ismerősöm nyilatkozott, rádióban meg minap: Mi (vigyázat, nem mind ő a mi, pedig egyek vagyunk!) „Mint mindig kisebbségi zsidók, kiállunk mindig minden kisebbséget érő támadás ellen!”!

Az iszlám Állam nem egy kisebbség a mai, akár a mozlim világban az ideológiájával, a lefejezéseivel? Mellettük is kiállsz, Pubi? Mikor tanulsz meg fogalmazni,  Aranyom?

Nem festem magam semmire. Megnyilvánulásaimmal pingálom magam közel olyanra, amilyen vagyok. Hagyomány és törvényőrző magyarrá, aki sok tudatosan rosszul és rosszkor feltett kérdés között mindig vergődik, hogy helyes választ adjon. Tanácsot kérni sem fél.

Idáig, Pajtikáim, hogy gondolatindító is legyen!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o6.3o.