Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉLÜNK

 

 

88-oktober.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉLÜNK

 

Élünk, döglődünk,

meg fel-feltámadunk.

Kacsát eszük kitörött fogakkal,

fél éjszaka nyaljuk magunk,

aztán farokcsóválva ugrálunk

érkező elé.

Nem tudjuk, hogy vagyunk,

de élünk.

Ha tudsz, majd segíts egy öleléssel.

 

Elköltözött. Nehezen élem meg.

Iszom,

majd most teszem le,

s aztán, utána, szép, sivár világ

buggyanhat hóléba,

bóléba,

visszatérő fagyba,

bele tavaszba

vadrózsaágasan.

 

A beszédképtelen társ megmaradt.

Meghízott.

Egy foga kitört, mint a fűnyírónak,

és most, tüzelés előtt,

lassan-lassan,

az elmenőből visszajött,

kopaszravedlett,

kezd szőrösödni.

 

Játszhatnál vele.

Megyek.

Marcinak sütök némi paníros csirkehúst,

mert éjjeles lesz.

Fél ötre kérte a kosztot.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.11.