Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉLŐ CIGÁNYSIRÁM

ÉLŐ CIGÁNYSIRÁM

 

Anyám, mondd, meddig járjam még

ezeknek a rókatáncot?

Meddig legyek nekik Győzike?

Meddig koptassam bőröm mosószappanoddal

hogy állás, vagy egyéb helyosztón

ne csupán fekete, nyírségi ótvar legyek

szemükben?

 

Anyám meséld el,

miért vándoroltatok ide?

Milyennek látták a te véneid

itt, ezek között a holnapot?

Akartak-é csak kicsinkét hasonulni,

olyanná válni, mint

nekem jutottak,

stemplinyalók,  bigottak,

rám jelzőt, könyvjelzőt,

mindünkre, összetartozókra

skatulyát, törvényt,

vagy parancsra, s parancsnak elébe menve

kitiltást, ingyen utazást

Auschwitzba kipengetők?

 

Mióta játsszuk

kétes sikerrel, s kivel, hogy itt a piros,

hogy egy Ladába beférünk tízen,

s hogy cigánynak nem ildomos

Ladába ülni….

 

Anyám, miféle sors

lökdös minket

a perifériára?

Hibába felvett hit,

behódolás,

Csatka, isten anyja,

az itt, szívünkben élő?

Életképtelen többség miért akarja,

hogy pusztuljunk innen?

 

Oly rosszak tán

többitől alig különböző génjeink?

Miért lennénk rosszabbak

egyenként akár öt Vonánál,

miféle ármány

visz, vesz minket célkeresztbe?

 

Anyám, kérlek,

engedj újra magzatként öledbe!

Félek.

Hordj ki egy

jobb világra,

de ne szülj meg fehérnek.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.02.