Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ELMONDOM, HÁT MINDENKINEK

 

 

 

2012.05.20.-003.jpg

 

 

 

Elmondom őszintén, mert arra neveltek, abban szocializálódtam, hogy az igazmondás mindennél többet ér.

Elmondom, mert a megélt hatvannégy évem alatt kikristályosodott: A kérdések, amik a körülöttem lévő világból foglalkoztatnak, legtöbb esetben ugyanazok, amik másokat épp úgy foglalkoztatnak, lekötnek, mint engem, s, ha valóban elmondom, amit gondolok, azzal segíthetek azoknak, akiknek ügyes-bajos mindennapjaik kihívásai mellett nem jut idejük elemzésre, végig-gondolásra és helyes következtetések levonására.


Elmondom, hogy a második orbáni négy évet nehezebben éltem meg, mint az elsőt. Mielőtt valaki rám szól, kijelentem, az sem volt jobb, mint ez, a holnapután lezárt, s remélhetően elfelejtett, vagy szégyenbélyeggel a magyar krónikák lábjegyzeteibe felejtésre javasolt korként küldött.

A semmiből jött, politikussá vedlett rákfene, a simicska-vezérelt orbán tolvaj-ámokfutását, a székházügyet, a kőbánya-grundolást síbolt pénzből, a kiherélt, ideológiát pénzes zsebmasszára váltó, alapító-kizáró szervezet josziptotos, kayaibrahimes polpetis, gyere nemzetbohóca keblünkre torgyijózsis politizálását utáltam. Gerinctelen férgek politikája volt.


Maradt.

A magyar bigott, a magyar hóthülye, a magyar műveletlen emelte újra hatalomba az orbáni átkot, a tisztesség tagadását, a ne azt figyeld, mit mondok mentalitást, ahol értéke elhangzott szónak semmi.

A magyar valóságba öt gyerekét négyféle vallásba bekeresztelő, aztán azon is az érdekek mentén változtató, sára-rácheles, fasiszta jobbikot életrehívó országtolvajnak hitt az ország többsége négy évvel ezelőtt.

A megválasztot országtolvaj tudta jól, dolga van elég, hiszen bebizonyosodott, kevés, ha csak egy korifeusát teszi pozícióba, kevés, ha APEH elnök lesz a főtolvaj, és elsikál a hosszú bájtok éjszakáin minden terhelő adatot! Kevés, ha csak a főügyész mondja rá a tolvajlásokra – az ügy, magyar jog szerint elévült!

Második kurzusát prímán megtervezett, szinte maradéktalanul végigvitt törvényalkotási gazemberséggel futotta le. Kisemmizte azt akinek alig jutott, megjutalmazta azt, aki degeszre lopta magát. Önmagát beleértve....

Összefoglalva, szarember Amolyan, egy, az első porontyait megkeresztelő, Iványi nevű lelkész vallását, egyházi létezésének őszinteségét, tisztaságát megkérdejelező kis, piti szarember.

A fent említett „elmondom”-ba keményen beletartozik a szinte teljesen ellehetetlenítő körülmények között is életben-maradt ellenzék, az osztódó, változó, de sok szempontból változatlan, cselekvésre, megújulásra képtelen ellenzék milyensége is.

Beletartozik, hogy az MSZP, pár tucat kövület és pár tucat kövületmegtartó újhullámos nudli rámenősségével, segítségével kiutálta saját, túlélését is megoldó részét. Azokat, akik, megérették, miről szól az őszödi beszéd, azokat, akik a sajátjuk megreformálásával kizárták volba a simon-ügyeket, meghagyva a csalást, lopást, tolvajlást (hisz minderrel előbb-utóbb fény derül) a szódásüvegszemű rogánnak. Beletartozik a megmaradt, átszervezett, a réginél kicsit jobb párt vezetőjének, Mesterházynak hatalomvágya is. Mert van. Mert politikai ésszerűségeket is megerőszakol, és szarik a következményekre, csak neki fütyüljön a rigó.

Az evidencia, az orbán-takarodj fellépés csupán a hangosan ordítozó kisemberek nyomására jött létre.

Kompromisszumos folyamat, ahol én, a választó, az MSZP belső hatalmi harcai, no meg a progresszivitás elleni harca csitítása miatt kénytelen leszek egy ótvar kisspéterre szavazni Újpesten, akinek se esélye, se semmi, eszmeisége, esszenciája csak a mindigis pártján belül megélt, hatalomra ácsingózó pókszerep.

Kompromisszumos folyamat, ahol kénytelen leszek szavazni egy bajaferkóra, akinél tompább, semmire a seggnyaláson kívül jó politikust nem ismerek.

De szavaznom kell arra csöppet sem szimpatikus, bicska kinyílik a zsebemben arrogáns nőegyedre is, aki, hót művelt, meg a főnöke is szereti, de én, speciel, utálom, mint a bűnt. Arra, aki a mi átok-kisspéterünket is védte, micsoda rendes ember, satöbbi volt.

Hányingerem akad.

A nálam csöppet ismertebb, Havas, a demagóg önimádó mondta, orrbefogva szavaz majd. Én kőkemény meggyőződéssel megyek hatodikán szavazni! Tudom, hogy hosszú évekre az utolsó lehetőség, hogy megmaradjuk! Nem mi, balosok, nem én a balos, de mi, mind, magyarok! A baloldal jelöltjeinek 95 százaléka a totál bizalmam emberei!

Leszavazok az öt párt jelöltjére ott, és ahová tartozom! Ha kell, undormány kisspéterekre is. Ez adja meg a lehetőségét, hogy FELSZABADULJAK!

Elmondtam. Mit tegyek még hozzá? Hiszem, hogy van alap és készség, de késztetés is olyanok történelmi megállapodására, mint Gyurcsány és Pusztai-Bokros, Fodor és Kuncze, Tölgyessy és Kis János, Járai és összes ellenlábasa között. Tudom, hogy a megállapodás a hazám túlélését biztosítaná. Rövid- közép- és hosszútávon. Nem izzadságmentesen, de eredmény biztos tudatában.

Ha elmarad, kisnyúl!.... jön a sötétség....sávosan.....


Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o4.o4.