Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EGY BARÁTI BESZÉLGETÉS MARGÓJÁRA

img_7456.jpg

EGY BARÁTI BESZÉLGETÉS MARGÓJÁRA

 

Gyuri Barátom! tetszik a villanykapcsoló hasonlatod, mert elkötelezett a saját vélemény mellett, de kénytelen vagyok nem egyetérteni vele! Sarkít, és oly mértékben sarkít, hogy az a keresett, mindig középutas, a többségre jobban ráhúzható idealizmus, az igazság kárára megy.

 

A számítógép is csak eszköz, mint a villanykapcsoló. A kapcsolót (és itt, most gondolj az ötvenes évek fehér műanyagbütykös kapcsolóira) felkattintod, és ellátja funkcióját : a sötétségben, a legyen fény óhajra a mozdulat eredményeként, s lőn fény helyzetet teremt.

 

A tárgy, az eszköz és a mozdulat közötti kölcsönhatás és az eredmény reprodukálása szellemileg kissé visszamaradott közegben is max. ötszöri bemutatót igényel, s az összefüggések tudásanyaga átadottnak tekinthető.

 

A gép egy bonyolult, szofisztikált szerkezet, egy helyett többfunkciós alkalmazási területtel, számosan számtalan alkalmazási lehetőséggel, naponta bővülő korlátok között.  Bekapcsolása nem teremt fényt. Az használati lehetőségek alkalmazása adhat csak erre alkalmat, ráadásul, csak személyre, alkalmazóra, egójából fakadóan korlátozott határok között.

A villanykapcsolód egyirányú utca. Van fény, nincs fény szabály. A választás, az ember választása, hogy kapcsol, vagy nem. Gyorsan és továbbutak nélkül eldönthető a következmény, hogy ideje adott részét fényben, vagy sötétben éli tovább. Igaz, a tevékenység nem helyettesíti a tűzgyújtás, a valódi fényteremtés ősi tudását.

 

A gép, használatának milliárdnyi tervezett, beépített, felderített és fel nem derített elágazásaival játékra, felfedezésre hívja a homo ludens-t, legfőképp a félelemmentest, a gyermeket. A tapasztalatokkal megátkozott, már óvatosabb.  Hadd mondjam magamról: Nekem már épp elég feladat a magyar nyelv kimeríthetlen tárháza-labirintusában az eligazodás, hozzá az orosz bája-dallama, az angol csodája. Nincs időm, pénzem, bátorságom megtanulni a gép kínálta értelmes katyvaszt.

Nem félek tőle, csak értékén kezelem. Magamhoz, a korlátozott tudású, nem a számítástechnika nekem-útvesztőiben maradandó tudást szerzett egyszem emberhez mérten. Bátran és beszarian, lemaradón, mert az a sorsom.

 

De! Tudok még osztani szorozni, sőt, gyököt vonni is papíron, homokban bottal, abban a világban, ahol az összeadásban gép segíti a passzátszél fújókat!

Minden tőlem a világra nyíló kapum nyitott. Nem mindegyiket használom.

 

Zárótörténet: Hideg, álló motoru, M62 típusú, szovjet gyártmányú dízel-elektromos, korábban Diesel-elektromos mozdony főgenerátorának szénkefe cseréjét végezte pár ember 1983 kora őszén a Fradiban. A munka utálatos, a pénz kicsi, a melós meg ott spórol a munkaidejével, ahol tud. A konyhában, a mozdony vezetőállásán gyűlt össze pár fős csapat. Művezető sehol, tán sör is előkerült – nem emlékszem pontosan. Beszélgettünk, nőkről, világról, boldogulásról. Egyik társunk a gép szellőző főventillátorának áramtalanított kapcsolójával baszkurált. Kapcsolgatta ki-be. A harmadik kapcsolásra az áramtalanított mozdony motorja beindult, forgatta a majdnem merevkötéses, kefecsere alatt lévő fődinamót…..

Csupán szerencse, hogy nem volt emberhalál.  Lusták, lógósak voltak a villanyszerelők is.

Lett belőle egy újítás…. Hogyan védd az ember a kóbor áramoktól…..

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.09.09.