Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DOMBOLDALON (JAV)

 

 

034.jpg

 

 

DOMBOLDALON

(javított)

 

 

A domboldal vagyok,

lankás, meg messzenéző.

Rajta fű is vagyok,

vágatlan, megigéző.

A térded vagyok, formásan benyomva fűbe,

a Te vagyok, és Te én is,

rajtam ülve.

Hangod apró nyöszörgés.

kéjed vagyok, kurjantás, könyörgés,

visszhangod vagyok, fehér tufáról,

szemből,

látott hal vagyok, csapatból fogott,

hegyről szelet kiáltó,

érted kiálló vigéc.

Léces kerítés holnapjaidnak,

kiskapuk,

kertalja, körteillat.

Tudással-tudásért harcoló, 

mélylevegős nekifutással

feszülő jó szél.

 

Nem ébredünk fel,

harmadnapunk nincsen.

Sallagmentesre dörzsölt,

tiszta bőrrel

ülünk a zöldben,

együtt valami koptatott mában,

Te benne, én benned.

Utazunk.

 

Szép íveid kései margaréta

védi csokorban kíváncsi szemtől.

A rét miénk.

Fejemnél tizenhét szállal

lila virággal bólogat

szamárkóró álbogáncsa,

és kék iringó.

 

Jó veled.

 

Balog Gábor

-csataloo-

 

2012.02.24.