Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DECEMBER

 

2012.12.04.-018.jpg

 

Láttalak tömeg előtt

verset szavalni.

Arcod átszellemült,

apró fények jártak körbetáncot

szemedben.

 

A kiszolgáltatottság gyötrelmeit szedted

sóval behintett magyar mezőről szócsokorba.

Egyenként fűzted mondatokba izmusok embertelenségeit, 

s tetted a tömeg fölé a szélre

egy-egy virágát a jajnak.

Nem mutattál összeborulós képeket vádolón,

Churchill törpe V-jét sem tetted ki köpködésre,

sávokból nem jutott versedbe, csak a négy folyó népének könny-vize,

s az igazságokból is mindössze egyetlen hatágú csillag,

kinyújtott tenyéren.

Jaccuzzik népe megnyugodhatott, semmi j’accuse,

nem Dózsának álltál ki nőben bánatot mondani,

s ha tudott, Werbőczy bólinthatott a hátsó sorokban,

nyugtázni, túl nagyot nem hibázott.

A gőgből izzadott törvények megtámadhatatlanok,

s ha fél ország meggebed,

nem oly nagy veszteség végelszámoláskor

részekre szakadt másik felének.

 

Aztán egy gyermeket kaptál karodra mondatvirágból.

Mutattad esendőségét,

templomi tisztaságát a bűntelenségnek.

Láttattad, mily bőrszín-semleges az éhség,

hogy töpörödik semmivé a jövő,

ha sosemvolt turultollakat keres üres tyúkudvaron.

Lefordítottad a hallgatóságnak

a mindenki szemében megfogalmazott kérdőmondatot:

Miért teszed ezt velem Magyarország?

 

Nem álom volt.

A jövőt láttam.

Álltál tömeg előtt verset szavalni.

Arcod átszellemült.

Apró fények jártak körbetáncot szemedben.

 

December.

Tart az éjszaka.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.12.10.