Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


CSENDES PANASZ

 

 

Lassan megszokom,

hogy mesélek,

mese, hisz ebben élek,

a léleknek hitt

belső harmónia

csak ragacs maradt,

kötődni nincs mihez.

 

Az összetartozók

összenőttek,

belőlem fakadtak

vissza sem néztek,

úgy mentek el.

 

MENE, TEKEL.

Megmérettem, bizony!

A rostán fennmaradtam,

belőlem nem lesz kenyér.

Papírhúszast sem ér

tudásom és nem maradt

egyetlen végnyi vászon

leplezni pőreségemet.

 

Nagy a hideg. Fázom.

És mesélek.

BGJ 2007.12.21.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ambulabim897@freemail.hu

(Klára, 2009.03.02 19:27)

Tetszik!

arkangyal87@freemail.hu

(Broken, 2008.04.27 14:28)

Nagyon tetszik a versed. és "A hegyen" is nagyon jó. Jól írsz.
Valamiféle bölcsesség és humanizmus árad belőled, ami engem megfogott. Majd olvasgatlak még.

Üdv: Edit