Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


CSAVAR

 

img_7695.jpg

 

CSAVAR

 

Kilencszázhatvannyolcban hagyták jóvá a terveket, a törvényesen engedélyezett huszonnégy négyzetméterre a ház is hatvannyolcban épült. A   falakat felhúzta kalákában a család, barátok, a szakipari munkákat, villanyszerelést elvégezte az egykori hercegi család engedéllyel, kis internálás után betelepültje, meg a vizes.

A vizes az oka mindennek.

Igaz, szabályos aknát készített, megrakva előírt mélységre jófajta, időálló téglából, az aknafedél is szabványos, de odalenn, a bekötésnél valamit elcseszett.

Fővezeték, óra, elzáró váltó, mind legjobb minőség, a közbenső számtalan óracserére meg spongya, de ott, ahol már a tulajdonos után az úr, túlzottan bízott egy csavarkötésben.

A belső vízrendszer az óra után elágazó. A főág fut a föld alatt, meg a falban a házba, egy mellékág meg vizet ad a kerti csapnak. Ésszerű, célszerű, s tán előírt is volt, hogy leeresztő váltót építsen be téli víztelenítéshez.

Tette.

Na, itt hibázott, de duplán. 

Az egyik tévedése az idő. A rozsda, ami mindent megesz nem légmentes térben, összeéget rezet és vasat, hogy örökös nagykoalícióban élnek tovább. Másik tévedése az én életem.

Tudom, nem ismert, nem is ismerhette moziba járási szokásaim, hátterem, se szellemit, vagyonit, honnan tudhatta volna, hogy munkájára vetít negatív fényt, hogy nyolcvannyolcban nekem visszaüt a MOKÉP filmimport előző évi pangása, s megszületik második csodaszép fiam? 

A vizes becsavart az elzárószelep karjába egy rögzítőcsavart, s ezzel útjára indította a gutát, ami ma ütöget. 

Mi is történt?

A házikót megvettem egyháromért. Kötött hozzá a nosztalgia, ez szimpla háromba került az egyháromból, mert alku nélkül vettem. Megérte, mert az eredeti tulajdonosnál megfordultam vendégként, szép nagyobbik fiammal, aki kiválóan érezte magát nyolcévesen, de leégették a hülye felnőttek egy közmondás játékban. Bagoly mondja verébnek… a gyerek rávágta: fekete. Volt röhögés…

Tán ez is közrejátszott a vételben, tíz évvel később.

Új tulajdonossal, új feleséggel, új gyerekkel a karomon kötöttem a boltot, s beöltöztünk a követő nyáridőkre. Bővítettünk, rendben tartottunk, meg miegymás.

A csavar, a vízaknában lapult. Szerette a rezet, a rézrozsdát, az meg imádta, ölelte őt, a vasat. 

Huszonkét év telt el. Idő - fáradásra, öregedésre.

A karonülő, ma tulajdonos, én a szerző, állandó lakos, meg nem kívánt jogon haszonélvező. Jóindulatú, bár szerinte nem jó ember.         

Nem jóságomban persze akad annyi megértés, hagyom, hogy a felnőtt emberpalánta igénye, kedve szerint használja tulajdonát.

Önállóan. Barátokkal, negyvenkilenccel a harmincnyolc négyzetméteren, születésnapi bulin, vállalva kármentést ott, ahol pár részeg fazon kiugrik az ablakon, s nem veszi észre, ott korábban szúnyogháló volt.

Nincs gát, nincs korlátozás. Mindenre nyitott vagyok. Köpök arra, hogy gyűlölöm a kártyát, a pókert, s csak arról tartok kiselőadást, mi hol van. Hol kell kihúzni a konnektorból a hűtőt, hol, melyik kapcsolót kell lekapcsolni az árammentesítéshez, s hol kell elzárni az aknában a vizet, hogy belső repedés után a lakás ne ússzon. Bemutatót tartok. Csöpp gyakorlással, a majd ötven éve rendszeresített műanyag cső a váltókra helyezhető, s egy sima mozdulattal, fentről a fényből elzárható minden zárnivaló.

A csavar meg lapul a beste.....                                                                                                                                                                                                              

Hideget jósolt a néha hozzáértő. Fagyokat. Gondoltam, rosseb a háromezer benzinpénz, kiugrom, víztelenítem a rendszert, ha már úgy alakult, hogy majd egy hétig a szomszéd vigyáz a házra.
Fut a víz bojlerből, csapból lefele. Nézem az aknát. A vízleeresztő váltó karja tőből letörve. Nem leesett, anyagfáradással. A letört kar a csaptól úgy félméternyire békésen keresi az enyészetet a földön. Furcsa! Nekem senki nem szólt erről. A tulaj nem babrált a műanyag csővel. Elzárta a vizet.  Lement, rálépett, s azóta hallgat. A nevelés defektje. Félelem világában élünk!

Csak a váltót rögzítő csavar mosolyog, örök ölelésben a rozsdával, kipróbáltan szerelhetetlenül. 

Fagyok jönnek Hunniában. Nagy, szokatlan fagyok.

Beszüntetem a harcaim egy jobb világért.

Miattam akár orbán is jöhet további öt ciklusra. Leszarom. 

Csak titkon bízom a jövőben. Szerelő. Janinak hívják és világéletében kisember volt, no meg tisztességes, dolgához értő.  

Röhöghetsz rajtam te csavar!

Eljön Jani! Rendet csinál, és a sziklából is vizet fakaszt, vagy elzár, ha kell….

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.10.03