Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

CSAK ÁLOM

 

Havat álmodtam,

puhán, fehéren,

kenyeret, pirosat,

melegen, kézben,

kék kökényt út mellett,

fagyban dermedőben,

barna bagolytollat

fészek közelében,

árvalányhajat

szaladni mezőben,

muskátlit, pislogni

szakadó esőben.

 

Zsófikát billegni

egy tánciskolában,

Gabit felszolgálni

flancos kávéházban,

Bözsém eltűnődni

kihűlő szobámban,

Margittal repültem,

mintha volna szárnyam,

koszorúkat láttam,

csupa lenvirággal,

gyerekről beszéltünk

régvolt Marinámmal,

sétáltunk Mecsekben

porladó apámmal.

 

Furcsa mix. Vigyáztam.

Kerültem az ébredést,

de jött.

Szürkén, nap nélkül,

felhőbefonottan,

sok elvárt rutinnal,

megszokottan.

Most itt van.

Nagy kő a mellemen.

BGJ.2007.11.17./2008.02.20