Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BŰNÖSÖK

 2012.05.20.-003.jpg

 

BŰNÖSÖK

 

Pazar katonákat edzett magának

az önimádat.

Bújtatta hejre egyenruhába,

úgy menetelnek.

Rendelt elibük új génkutatókat

és sávosan leng zászlaja mindnek.

Sutból a költőt is kikaparta,

ültette székbe, tett rá koronát.

Harapós szájról is levett

humánum-fonta  csönd-zabolát.

Kezükbe adta a pallost,

alájuk orozottan a rónát,

forgatnák vissza idő kerekét.

Játszanak ócska Savonarolát.

 

Munkálkodnak a kőfaragóik.

Mintáznak újra gyilkosokat.

Tágas tereken virít a hazugság,

fehérre mossák a Káinokat.

Terjed a dudva. A himnuszi balsors

ült a nyakába csendes sokaknak.

Vetettek botorul métely-magot,

Péter-Pálkor már nem aratnak.

Batyuba kapja juss-maradékát

kitanult és a tanulatlan.

Irány a messze, vissza sose jön már!

Elindul távoli Nyugatnak.

 

A Haza Háza szaglik a bűztől.

Kurva visít, oszt észt a bamba.

Hamis az álom, hamis az érték

ott, hol a múltat letagadja

kisszerű törpe és rossz csapata.

 

Ábel, az ember, a lábdobogásban

hangját keresi.

Az Úr figyel.

Kérő, áldozati füstjét

szomorú arccal egére öleli.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.06.22.